RSS Feed

Forradalmi birkák

Regös István - 2018. 03. 31. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Forradalmi birkák

Természetesen a birkákat akár hívhatjuk impaláknak, bölényeknek vagy simán őzeknek is. A lényeg, hogy születésüktől kezdve állandóan menekülnek. Szinte még alig találták meg szülőanyjuk csecsét, még alig tudnak szopni, amikor anyjuk már menekülésre tanította őket. Mindenféle különleges testbeszéddel megmutatták kölykeiknek, hogyan lehet megérezni a lopakodó ragadozók szagát, hogyan hallhatják meg a kúszó-mászó, minden fűcsomót rejtekhelynek felhasználó pumák, oroszlánok, tigrisek neszét.

Már azt tanulják rögtön, hogyan kerüljék el az őket kicselezni akaró, tíz centis, pengeéles fogak támadását. Mondhatni, születni tudni kell. Még a táplálékláncban legalul elhelyezkedő állatoknak is különböző lehetőségeik vannak. Nagyon sok függ attól, hányan és milyen korúak vannak a csordában, az ellés idején elegendő, túl sok vagy túl kevés utód látja-e meg a napvilágot. Mert sokkal nehezebb menekülnie egy túl sok aprósággal megvert vagy megáldott csordának, ha nem akarják a még fejletlen gidákat ebek, oroszlánok harmincadjára vetni. 

A zsákmányállatok sorsa

Viszont a nagyszámú impala, őz, juh horda akár össze is zavarhatja a rájuk vadászó vadakat. A zebrák például úgy mozognak és úgy állnak össze, hogy a vibráló csíkjaik megzavarják az éhes támadók tájékozódását. Ha sokan vannak, egyszerre sokfelé tudnak menekülni. Ilyenkor a csupa izom, csupa fog ellenségnek el kell döntenie, melyiküket veszi célba. Viszont, ha kicsi a csorda, kevés az újszülött, kevesebb veszteséggel tudnak egy irányba menekülni. Egy azonban biztos. Ezek a zsákmányállatok egész életükben menekülésre kényszerülnek. Bújj el, fuss gyorsan, ha túl akarod élni a támadást! Cselezz, mint egy amerikai focista! Hirtelen torpanj meg, majd ugorj föl, menekülj, ha élve akarsz maradni! Igen, csodálatos filozófusok, etológusok, biológusok azt mondják, ez így van rendjén. A természet szabályoz és megkérdőjelezhetetlen igazság, hogy az erősebb felfalja a gyengébbet. Az állatvilág pedig elég jól eligazodik a pampák, a szavannák, a dzsungelek világában.


A többség meg csak menekül

A nagyvadak, amelyek mindig sokkal kevesebben vannak, mint az üldözött őzek, szarvasok, bölények, birkák, mindemellett elkényelmesednek, gőgösek, magabiztosak, pedig életük fő feladta az ölés. Ha nem zsákmányolnak, éhen halnak. Annak a világnak a törvényét, amelyben az életrevalóság bizonyítéka a zsákmány, általában kevés állatfaj hágja át. Ilyenek például a sakálok, a hiénák, vagyis a dögevők. Ők a legundorítóbbak. Lehet, hogy sokat tanultak az emberektől, mert abból élnek és igen jól, hogy a többi állat zsákmányából megmaradt dögöket megeszik és jól zsírosodnak tőle a bőrük alatt. Más vadászik, más küzd, ők meg zabálnak. Mennyivel könnyebb a dolguk, fene azt a dögevő mohóságukat! Az emberek között, ugye, nincs ilyen? Nincs olyan, hogy az egyik csak dolgozik, a másid pedig csak zabál. Csak nő a hasa, olyan lesz, mint a török basa. Ne is firtassuk! Az embernél csak az boldogul, aki dolgozik, ha pedig tévedek, tessenek kijavítani, bírom a kritikát! Viszont a vadak, ha elkényelmesednek, lelassul a tempójuk, nem érik utol a friss zsákmányállatokat, lassan csontvázak lesznek és mehetnek a sunyiba, a dögtemetőbe. Mert a vadászokra is rájár a rúd, előbb-utóbb megjelenik az ember és az öntelt vadászból, az üldöző vadból üldözött ragadozó lesz.


Az új generáció már gondolkodik

Közben az újszülöttekből ivarérett szarvasok, impalák, juhok lesznek és felnő az új korosztály. Egyre több köztük a gondolkodó, aki nem akarja lenyelni, hogy a félelem az egyetlen vezérlő elv, amit meg kell tanulniuk és aszerint kell élniük. Egyre többet faggatják szüleiket, ugyan meddig futunk még? Miért legyünk szerencsések, ha nem minket fal fel az oroszlán, hanem a testvérünket? Látszik, hogy fáj nekünk, látszik, az anyánk szemében a kétségbeesés, a tehetetlenség, de futunk, futunk és futunk. Miért menekülnek a sok tonnás bivalyok, miért nem állnak inkább össze, ahelyett, hogy hagyják magukat megenni? Egyre szaporodnak a miértek és mintha a csordák elkezdenének gondolkodni. Hat oroszlán egy család, szervezetten, órák óta figyelik egy bivalycsorda mozgását, mögöttük pedig a távolban legelésző birkák óriási csapatát. A támadást vezérlő alfahím megindítja a rohamot, elkerüli az óriás bivalyokat és megkezdődik a vad hajsza a birkák után. A birkák őrült bégetéssel rohannak az életükért, ahogyan ezt születésük óta megtanulták. Oroszlánék képzeletben már csámcsognak a friss húson, miközben egyre fogy a távolság a csorda és a ragadozók között.

 

A bátorság meglepetést okoz

Ez az a pillanat, ami megzavarta ezt a világot. Nem volt előkészítve, nem volt megtervezve, de spontán megtörtént. A vezérürü egyszer csak megtorpant, egymásra torpantak az állatok, igyekeztek lekushadni a fűbe, a vezérük azonban délcegen elindult az oroszlánok felé. Az oroszlánok megdermedtek és megálltak. Mozgásuk, tekintetük azt tükrözte, hogy egyszerűen nem értik, mi történt itt? Mikor már mancsközeli távolságra kerültek, a vezérürü megállt, kiterpesztette négy lábát és félelem nélkül oroszlánszemet nézett a támadó alfahímmel. A sok száz birka lassan, de biztosan megfordult és lépésről-lépésre körbevette az oroszlánokat. Az oroszlánok megijedtek. Mi ez, kérem? Lázadás? Felborítják a rendet? De hát ötszázan vannak, mondta az anyaoroszlán a kölykeinek, akik most tanulták a vadászatot. A vezérürü jelzésére valamennyi csordatag a legmagasabb hangján bégetni kezdett, de nem ám félelmükben, hanem harcias feltámadásuk okán. Ijesztő lett a hangzavar. Most viszont az oroszlánok kushadtak le az aljnövényzetbe bújva. Mielőtt végleg körbevették volna őket a birkák, a táplálékállatoknak óvatosan hátat fordítva, megalázottan menekülőre fogták. Igen kérem, ezt hívják forradalomnak!

Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ