RSS Feed

Kézműves ország

Regös István - 2018. 01. 25. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kézműves ország

Fent sétáltam a hófödte Galyatetőn, előttem a sípálya, mögöttem a Hunguest Grandhotel Galya ma már klasszikusnak számító szállodája. A szállodával szemben egymás mellett sorakoznak a vendéglők és a különböző, üdüléshez szükséges árukat és ajándéktárgyakat kínáló üzletek. Csak azért írom le ilyen részletesen a környéket, mert vonzotta a szememet egy tábla, amelyik minden étterem és üzlet előtt ott állt.

Azt volt ráírva: „Kézműves sörök”, alatta pedig felsorolva a legkülönbözőbb nevű és fajtájú söritalok. Kérdeztem is a boltostól, milyen keletje van a kézműves sörnek? Jópofa ember volt, azt mondta, mivel senki sem tudja, hogy mi a különbség a kézműves sör és a hagyományosan, gyárban készült sörök között, ezért szinte egyszer legalább mindenki megízleli. Aztán, hogy ízlik-e vagy sem, nem tudom, de azt állítom, hogy akik megkóstolják ezeket, jókat csettintgetnek. S mivel jóval drágábbak, mint a hagyományos sörök, akkor inkább örvendezzenek, mert így legalább saját magukkal is elhitetik, hogy ízletesek ezek az újfajta italok. Pedig amit manapság kézműves sörnek hívunk, minden, csak nem újdonság. Sört ittak már a vikingek, az egyiptomiak, a középkorból rengeteg írásos emlék marad fent a sörkészítés tudományáról, a szerzetesek sört főztek Belgiumban, Németországban, Franciaországban. Sokkal elterjedtebb volt, mint a bor. A borfogyasztás csak a gazdagok kiváltsága lehetett.


A védjegy a fontos

Aztán amerre jártam az országban, mindenhol találkoztam kézműves védjegyű árucikkekkel. Békéscsabán, a piacon, az üzletekben, mindenütt kaphatóak kézműves húsipari termékek. Meg is lehet kóstolni például a kézműves csabai vastag szalámit, a csabai kolbászt és itt már én is azt mondom, amint megkóstoltam, bizony, a kézműves sonkával készült jó kis házi kolbász finomabb a gyárinál. A kolbászkészítő mesterek elmondták, hogy aki azt hiszi, elég a húst összedarálni, megfűszerezni, majd bélbe tölteni és ezzel már kész is a kolbász, az neki se fogjon, mert elég vacak lesz a kolbásza. A kézműves áruk ma már akkora divatot teremtettek, hogy országos vándorvásárokat rendeznek belőlük. Budapesten például hatalmas bemutatót tartottak tavaly a Városligetben és a Budai Várban is. Senki nem bánta meg, hogy végigkóstolta a rendkívül ízletes, különleges húsárukat, a kolbászt, a szalonnát, szóval, mindent, ami „egészséges”. Mindehhez jóféle kézműves söröket és borokat ihattak a látogatók.


Ami kézműves, az finom

Ma már hódít a kézműves sajt, a kézműves joghurt, az aludttej és számos kézműves iparcikk is. Csak azt tudnám, miként lehet megélni kis mennyiségben előállított árukból? Mert nyilvánvaló, hogy a csabai kézműves kolbászgyártó nem kíván versenyezni a szegedi téliszalámi gyárral. Úgy látszik, van kereslet a kézműves termékekre, hiszen újabb és újabb mesterek tűnnek fel a piacon. Akármilyen drágák is Budapesten a kézműves kenyerek, a pékek elmondása szerint szinte darabra elkelnek zsemléik, kiflijeik, kenyereik. A piacokon hódítanak a házi savanyúságok, a kínálatban megtalálhatjuk a kézműves lekvárokat is, szóval, nemhogy fogyna a kézműves választék, hanem egyre inkább bővül. Ráadásul a készítésük örömet jelent és bizonyítékot a kreativitásra. Nálam mégis az a papucs-, szandál-, saru-, csizmakészítő nyerte meg a kézművesipari termékek versenyét, akinek a sátrán az alábbi feliratot olvastam: „Lábműves kézműves”.
Na, erre köss kézműves csomót!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ