RSS Feed

Béke a Vígben

Regös István - 2017. 12. 19. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Béke a Vígben

Bár a darab címe a monumentális Tolsztoj fő műve után kapta a Háború és béke címet. A háborút legyőzve a béke mellett törnek lándzsát. Legalább akkora bátorság kell ahhoz, hogy egy színház műsorára tűzze Tolsztoj örökbecsűjét, mint oxigénpalack nélkül megmászni a Himaláját. Maradjunk annyiban, hogy ehhez nemcsak kitűnően megírt darab kell (Helen Edmundson adaptációjával Morcsányi Géza fordításában), hanem egy nagyon bátor színházi vezetés is.

Maradjunk annyiban, hogy ehhez nemcsak kitűnően megírt darab kell (Helen Edmundson adaptációjával Morcsányi Géza fordításában), hanem egy nagyon bátor színházi vezetés is. A nagyérdemű publikum eleve él a gyanúperrel, hogy ezt az ezeroldalas monstrumot hogyan lehet belegyömöszölni néhány színpadi órába? Bár tudjuk, hogy a színházi idő nem azonos a valóságos idővel, de mégiscsak előttünk lesz, mondjuk, a tündér kis tizenhárom éves Natasa Rosztova grófnőből igazi szerelmetes hölgy (speciel, ezt a légiesen könnyed, érzelmektől fűtött Bach Kata sikerrel oldja meg.) De hát, mint Woody Allen óta tudjuk, aki szerint, ha megkérdezik, miről szól a Háború és béke azt kell válaszolni, Oroszországról.


A béke mindig erősebb a háborúnál

Márpedig ez az Alekszandr Bargman rendezte darab egyáltalán nem szorítkozik kizárólag Oroszországra. Az egyetemes igazságról, az emberiességről, a hazaszeretetről szól és a despotizmus ellen küldi csatába színészeit. A Vígszínházban éppen ezért sokkal jobban dominál a mű címéből a béke. Fantasztikusan finom érzékkel dolgoznak a dramaturgok, Darja Golubeva, Mátrai Diána Eszter. A cári világ arisztokratáinak csendben és hangosan folyó, folydogáló életét helyezik középpontba, még akkor is, ha ezt a békés világot a kegyetlen napóleoni hadjáratok veszik körül. Igen, tudunk a háborúról. Tudjuk, hogy az öreg Bolkonszkij herceg háborús veteránként katonásan neveli gyerekeit és elvárja fiától, hogy önkéntesen vegyen részt Kutuzov marsall mellett a Napóleon elleni háborúban. Azt mondja, mi nem veszíthetünk, mert oroszok vagyunk. Talán ezek a mondatok sejtetik az orosz medve nacionalizmusát, harciasságát. De inkább dicséretként írom, hogy a rendezés nem törekedett folyamatos áthallásokra, nem akart modernizálni és mai durva nyelvet használni.


Hiánypótlás

Tolsztoj Háború és béke című regényét mindenki ismeri, de jószerivel senki sem olvasta. Az iskolákban is inkább a rövidített változat vitte a pálmát. Mert valóban nem könnyű Tolsztojnak ezt a művét olvasni, ha csak a szereplőket összeírjuk, vagy százra rúgnak. No meg, tegyük hozzá, az orosz neveken nem könnyű eligazodni. A leleményes dramaturgia és a rendezés azt találta ki, hogy a nagycsaládok tagjait, akik a könyv és a színdarab szereplői, egy-egy jelenetben a színpadon összegyűjti, ahol úgymond bemutatkoznak, például így: Mi vagyunk a Rosztov család. Így aztán könnyebb nyomon követni a szereplők sorsát, a darabban elfoglalt helyüket és össze tudjuk kötni a világ történéseit az ő szereplésükkel. Szóval, bátor, izgalmas és érdekfeszítő a színdarab.


A rendező itt hagyta kézjegyét

A színlap is hosszú, nehéz a szereplők közül bárkit is kiemelni. Mégis úgy érzem, tisztességes, ha elmondjuk, sok esetben hiteles és megható a játékuk. Király Dániel Pierre Bezuhov bizonytalankodó, de egyre határozottabb karakterre váltó alakítása. Hegyi Barbara, aki a Rosztov család anyukája, szenvedélyes, családcentrikus, családot összetartó grófnőt mutat be, megjegyezzük az alakítását. Erős alkat Hevér Gábor Bolkonszkij hercege. Emlékezetes marad Andrej és Marja szereplése is. Határozott jelenléte van Telekes Péter Anatole-jának. Viszont a darabban, bár semmiképpen sem ő a főszereplő, mégis a Napóleont karikírozva játszó ifjú Vidnyánszky Attila viszi el a pálmát. Az egész előadásnak ő a motorja, megállít és túllendít, kiteszi a felkiáltójeleket és bebizonyítja, hogy nem lehet őt beskatulyázni semmilyen karakterbe. Legalább olyan fantasztikus Napóleon, mint amilyen Hamlet volt. Háború és béke. Miközben e kettő küzd a világban, az 1800-as évek történelme úgy zajlik előttünk, mintha ma lenne. A színház varázsa pedig megint csodát tesz, egy új vígszínházi Háború és béke iratkozik be a színháztörténelembe. Jó szívvel, nyitott lélekkel fogadjuk és higgyük el, hogy miként Tolsztoj története örök, akképpen örök a színház.


Fotók: www.vigszinhaz.hu (Dömölky Dániel)


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ