RSS Feed

Katona dolog

Mogyorósi Géza - 2017. 12. 17. 8:00:01 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Katona dolog

Karácsony közeledtével sok régi emlék jut eszembe. Az egyik, amint egy haldokló hajdani SS egyenruhás - idős, snájdig flamand úr - nyugat-berlini lakásában kijelenti, hogy ő alapvetően mindig szociáldemokrata volt.

Több, mint egy évtizeden át hallgattam (türelemmel vegyes érdeklődéssel) a szomszédom Belgiumban született, német egyenruhában szolgált "hős" apjának kalandos történeteit. Fiatalkori lovaglásokról, luxemburgi bringatúrákról, hollandiai vitorlás vakációkról, belga hajadonok meghódításáról. Amint az az NSZK-ban és az NDK-ban egyaránt szokásos volt, az 1913-as évjáratú flamand öregúr - miként nemzedéke tagjai - szűkszavú lett, midőn a náci korszakról, a fess Waffen-SS uniformasban átélt élményeiről faggattam. Volna. Hárított. Hitlerről mindig Sztálin európai barbárságára terelte a szót a 20. század végén.

Aztán egyre sárgább lett a májbeteg, ősz bácsi. Nem tudtam nemet mondani - szintén belga, az egykori Wehrmachtnál titkárnősködő - idős hitvese kérésének, hogy vigyázzak egy órácskát "barátomra", amíg ő elugrik karácsonyi ajándékokat vadászni a berlin-steglitzi bevásárlóközpontba. Hát legyen... Alig csukta be maga mögött az ajtót az elegáns dáma, a rettegett germán hadsereg egykori fegyverese elsírta magát. Ömlött belőle könny és szó. Hogy amióta '43 telén a Szovjetunióban elveszítette a jobb lábát, se lovaglás, se kerékpározás, se tánc. A szerencsétlenségről nem írt szüleinek a frontról a megszállt Belgiumba, mert ugyanazon a "bolsevik vidéken" röviddel korábban esett el a bátyja, s arról tájékoztatta a hatóság a hozzátartozókat.

Szóval ott ültem a 90-es évek végén - magyar zsurnaliszta létemre - egy nyolcvan feletti, amputált lábú/lelkű férfival, aki röviddel később meghalt. Mondta, hogy ott a nagy orosz télben heteken keresztül még a csizmájukat sem tudták levenni, nemhogy a nadrágjukat. Csak azért nem pusztult el, amikor leszakította térd felett a végtagját egy akna, mert a mínusz húsz fokban rögtön megalvadt-fagyott a vére. Szerencséje volt, németországi kórházba került. 1944 tavasza élete legboldogabb időszaka volt: nem lőttek, kaptak enni, fehér ruhás ápolónők segítették gyógyulásukat - flört grátisz - a kertben napsütés, vörös bor, cigaretta és bóbiskolás. A náci korszak diszkrét (giccses?) bája. Gondoltam.

Aztán megint elkomorodott a volt SS katona. Mert sokáig nem utazhatott szülőföldjére, mint háborús bűnös: szülei temetéséről is lemaradt. Mert csak irodai munkát kapott rokkanként. Mert csupán a 70-es években tudott egy használt Opelt venni, melynek baloldalon volt a gázpedálja. Aztán már az eszméjét is balra tolta az idős emlékező. Kijelentve, hogy el lett szúrva az élete. Belgiumban német bűnözőnek, West-Berlinben flamand kollaboránsnak titulálták, noha ő szocdemnek tartja magát.

Itt tartottunk, amikor hazaérkezett az agg hadfi neje. Gyorsan elköszöntem.

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ