RSS Feed

Ha eljönnek az angyalok

Dalia László - 2017. 12. 11. 8:00:15 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Ha eljönnek az angyalok

A múlt vasárnap vonatra szálltam a Ferencvárosi Pályaudvaron, ami mostanság ritkán esik meg, mert az autó mégiscsak kényelmesebb. Ferencvároson meg inkább tehervagonok járnak vagy csak átsuhannak a vonatok. Épp nyolcvan esztendeje volt, hogy meghalt József Attila, s az első állomásról, a ferencvárosi szoba konyhás lakásból az utolsóig, a balatonszárszói vasútállomásig elvitte a népeket a vonat.

Csomagban árulták a vagonjegyeket, mert odafelé és visszafelé is zenéltek, verseltek a művészek és úgy teremtett volna rendet a ferencvárosi hivatal, hogy mindenki csak két vagont látogasson, ahová szól a jegye, s ne járkáljon össze-vissza. Azám, de hogyan lehetne megtiltani egy rajongónak, hogy ne mászkáljon össze-vissza, ahogy Jordán Tamás tette volt a vagonjában, mikrofonnal a hajtókáján és az utasok látták is őt, meg nem is, de jól hallották, ahogy meséli, hogyan kedvelte meg a költőt és hogy nem vették fel a főiskolára a Kései siratóval, pedig mindenki azt tanácsolta neki és hogyan ittak meg egy flaska vörös bort Molnár Piroskával egy kaposvári estén, miközben a Szabad ötletek jegyzékéből mondta a sorokat és hogy lábadt könnybe a szemük. A vonaton is mondott verseket Attilától, a címüket gyakran lefelejtette, de hát nem dokumentumfilm készült, hanem örömzene volt. És amikor egy óra múlva felálltunk, hogy helyet cseréljünk a szomszéd vagon közönségével, ami szervezés híján dugóba torkollott. Aztán átléptünk egymáson, majd én keresztülvágtam vagy hat vagonon, mert nem volt, aki megállítson, s meghallgattam a Kávészünetet, amely szerényen hívja magát emigyen, miközben rockban mond Petőfit, Juhász Gyulát és természetesen József Attilát. 

Mesélhetnék még a József Attila Versvonatról, de akkor sosem érkeznénk meg Szárszóra, ahol néhány éve akkora kultusza van a költőnek, mintha sose mozdult ki volna onnan, pedig csak az utolsó napokat töltötte ott. Viszont a múzeum, vagy nevezzük emlékháznak, nem is értem, hogyan lesz valami ez vagy éppen az, de hát nem is elnevezés fontos, hanem a tárlat, amely hatalmas fotókkal, és nagyszerű szövegekkel órákra elkábítja a rajongót. A ferencvárosiaknak sem kellett volna eddig várniuk, hogy elindítsák a vonatot, mert ünnepségből, szalagátvágásból, évfordulós szavalatokból tele van a  padlás, de zarándokvonatok ritkán indulnak. A szárszói polgármester, Dorogi Sándor az állomáson fogadta a vacogtató hidegben leszálló utasokat, s mögötte ott állt Sebő Ferenc, aki az első verseket megzenésítette 1967-ben, Hobo, aki még a HBB koncerteken is mondott Attilát és persze Jordán, aki 142 estén adta elő a Szabad ötletek jegyzékét a Radnótin.

Visszafelé túl korán indult a vonat, rohantunk az állomásra, miközben csak lassan gördült hazafelé, technikai problémákkal megspékelve. Fehérváron egy órát álltunk, mert elment az áram, egy vagont ki is kellett venni. Késtünk rendesen, de most senki sem sietett, Kelenföldön nem várt senki, nem menetrendszerű járat volt. Nem mostanában fogjuk az alagút végén látni a finn oktatási csodát, de ha még indul errefelé egy-két különvonat, akkor legalább néha túlkiabálhatjuk a mainstreamet, mintha a kultúra olykor csatát nyerhetne. Hogy is mondja, az újkori költő, szövegíró? "Ha eljönnek az angyalok, itthon vagyok."

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ