RSS Feed

Élet és halál

Regös István - 2017. 11. 19. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Élet és halál

Nehéz jelzővel ellátni a halál szót. Minden jelző megváltoztatja az értelmét és szinte sehogy sem illik erre a fogalomra. Mondják, szörnyethalt, kegyes halált halt, tragikus halált halt és bármilyen furcsa, néha úgy emlegetik, ha valakit álmában ér a vég, hogy szép halál. Ugye, milyen furcsa a szép és a halál szó együtt? Olyan téma ez, amiről szinte illetlen dolog beszélni.

Társasági összejövetelkor, ha valaki éppen abban az időben veszíti el közeli hozzátartozóját és szóba hozza, inkább berzenkednek, mint megértik. Igen, mert akarva-akaratlanul, talán éppen az jut eszünkbe sokunknak, hogy lám-lám, ez olyan eset, ami akár velünk is megtörténhetne. 

A születéssel kezdődik az út, ki tudja, hol ér véget

Nemcsak megtörténhet, hanem biztos, hogy megtörténik. A születés csak kezdet. Lehetőséget ad ilyen-olyan ívű és hosszúságú életre, de hogy egyszer vége lesz, az is biztos. Amikor a halált összehoztam valamilyen jelzővel, azért tettem, hogy beszélni tudjak az úgynevezett szép halálról. Amikor a szenvedés kevesebb és úgy vezet a halálhoz, hogy megőrizhetjük méltóságunkat. A régi világban általában a nagy családok együtt maradtak és bizony a soron lévő távozók családi körben élték utolsó napjaikat. Más volt a társadalom berendezkedése, akár három generáció is együtt lakhatott nagypolgári lakásokban vagy családi házakban. Nem volt kérdés, mi lesz az út vége felé közeledő, szeretett déd- vagy nagyszülőkkel. Gondoskodott róla közös erővel, a nagybetűvel leírható család.


Segítsd az elesetteket!

Aztán jó pár évtized óta, a nagyvárosokban például, különböző dobozokba költöztették az embereket. A panelrobbanás idején huszonöt-harminc négyzetméteres, egyszobás lakásokban még egy gyermekes család is nehezen fért el. Tehát az öregek, a betegek magukra maradtak. És bár tudták, érezték, hogy közeleg a vég, olykor még egy pohár vízhez való jutás is drámai nehézségeket jelentett számukra. A társadalom régóta gondolkodik, hogyan lehet ezt a látszólag megoldhatatlan problémát rendezni. Majd lassan, iszonyú lassan, de hospice házak nyitották meg kapuikat, amelyekben hihetetlen áldozatokat hozó, létminimumon élő gondozók segítik az ágyhoz kötött, már menthetetlen állapotban lévő betegeket. Hihetetlen dolog ez! A hozzátartozók, még a legjobb indulatúak is gyakran, bárhogy szeretnék is, már nem tudják ellátni felmenőiket. Ezért, bár sokszor kapnak kritikát, miért nem otthon gondozzák idős rokonaikat, védekezésként mondják el, hogy sem lakásuk, sem pénzük nincs hozzá.


Kell a hospice ház és a stadion is, csak helyes legyen a sorrend

A közelmúltban hangos volt az ország, hogy az egyik hospice ház ugyanúgy a vége felé jár, mint az ápoltjai. Mintegy ötvenmillió forintjuk hiányzott ahhoz, hogy fennmaradjanak és valamilyen szinten el tudják látni a rájuk bízott idős, gyógyíthatatlan embereket. Óriási médianyomás után az EMMI illetékesei negyvenmillió forintot adtak, ami éppen arra elég, hogy az újabb injekcióig létezni tudjanak. Csak röviden, ez a hospice ház és a hozzájuk hasonló többi, ha nem kap annyi támogatást, mint mondjuk egy balmazújvárosi focicsapat, akkor vége a dalnak. Kíváncsi vagyok, hogy így, karácsony közeledtével, mit gondolnak erről az illetékesek? Látnak-e fontosabbat annál, minthogy kötelező a teljesen elesetteken, a végóráikat váró embereken segíteni? Látnak-e még ehhez hasonló szakmát, melynek képviselői azt vállalták, hogy minden erejükkel megpróbálják, ha nem is széppé, de elviselhetővé tenni, hogy nagyszüleink, dédszüleink, akiknek csak a szíve vagy a teste beteg és nem a tudata, úgy lépjenek át a mennyek világába, hogy azt a gondolatot vigyék magukkal, egy olyan országban éltek, ahol szívvel is gondolkodhatnak az állam vezetői. Mert tudjuk a Bibliából, az Úr színe előtt számot kell tenni földi életünkről.



Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ