RSS Feed

A színházról

Regös István - 2017. 11. 04. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A színházról

A színház a világ valamennyi művészetének élő teste. A színházban hallani, látni és érezni lehet a színészek testmelegét, felgyorsult szívük dobbanását, a szemükből áradó fényt, árnyékot, könnyet és mosolyt. Mert ilyen a jó színház. Te, mint néző, nem pizsamában, köntösben vagy alsónadrágban terpeszkedsz egy fotelban otthon, a vibráló képernyőn csüngve, hanem, mert szentélybe lépsz, szépen felöltözöl a színház tiszteletére.

Amit a színház nyújt, arra semmilyen más művészet nem képes, mert a többi kivon téged a közösségi élményből, a színház pedig egyesít. Legfeljebb a zene, akár kamaramuzsika, akár klasszikus nagykoncert, közelítheti meg a színház kínálta élményeket. A színház érzékeny, törékeny, a művészek rendelkeznek olyan receptorokkal, amelyekkel még azt is megérzik, ha aznap este a közönség nem vevő a teljesítményükre. Mert a színházban nincs kétszer azonos szintű, azonos sikerű előadás. Színházat egy ember nem játszhat, mert még a monodrámákhoz is tartozik díszletmunkás vagy ügyelő és sminkes. A színház közösség, a szellem fellegvára, ott énekelnek, táncolnak, szavalnak, prózát mondanak, vagyis mindent láttatnak, ami művészet. 

A film szinte dokumentum

A mozi is más. Csak megjegyzem, a másság nem azt jelenti, hogy nem szeretem, mert nagyon is szeretem a filmeket, csak ott minden, ami történik, végleges, egyszeri és megismételhetetlen. Ha az egyszer elkészül, olyan is marad. Ha százszor és ezerszer is lepörgetik, lejátsszák, mindig ugyanazt az élményt kínálja, így annak értéke és tartalma örök. Egy festmény előtt megállunk, és ha tetszik, újra és újra megnézzük, mert ketten maradunk, a kép és én. Nagyon sok függ attól, hogy aznap milyen hangulatban voltam, milyen hangulatban voltál, mert ahhoz hasonlóan fogod mérni az élményt. A képet újra és újra megtekinted, próbálod magyarázni, megérteni vagy legalább megérezni. De még a legszebb kép is számomra, a színházhoz viszonyítva, halott. Vigyázat, senki se értelmezze úgy, mintha a festészetet, a szobrászatot vagy akár a zenét hátrább sorolnám a művészetek értékelésében! Mindegyik művészeti ág, a maga nemében, isteni ajándék az emberiségnek, csak köszönetet és csodálatot érdemel. Csupán ezért boncolgatom, miért jelenti a színház a művészetek élő testét.


Fogadd meg!

Sokak szerint a színháztörténelem egyik iskolát teremtő alakja, akinek a mai napig érvényesek a tanai, Sztanyiszlavszkij, így vélekedik arról a csodáról, amit színháznak hívnak: „A színház, mint ősi céh, nem más, mint ősi egyesülés. Mi, színészek, boldog emberek vagyunk, mert a sors ebbe a különleges, semmihez sem hasonlítható öntörvényű csodavilágba juttatott. Itt teremtjük meg különálló, de gyönyörűséges életünket, szüntelen alkotás izzásában és válunk Shakespeare, Puskin, Gogol és a többiek által teremtett alakokká. Ezért tisztelt kollégák, óvják meg a színházunkat a szennytől, tiszta légkörben dolgozzanak, hogy a szellemük szárnyalhasson a színpadon. Ne tűrjék el a mocskot, az elnyomást, a hatalmaskodást, mert elnyomott emberből nem lehet művész. Ha ilyenek lesznek, olyan légkört teremtenek majd, amely képes legyőzni a kínos eseteket is, és a művészet eltörpíti a személyes sérelmeket.” Sztanyiszlavszkij mindezt valamikor az 1910-es években írta. Van-e valaki a szakmában vagy azon kívül is, aki e tanokat, gondolatokat megkérdőjelezi?


Unikum

Miként festőművészből sok van, Leonardo da Vinciből csak egy. Miként sok tudós van, de azért Einstein mégis csak a csúcson áll. Színészből is rengeteg van, de mondjuk, Ruttkai Évából és Latinovits Zoltánból, tényleg csak egy van. Ruttkai Éva, aki szerintem Bajor Gizi nagyságával mérve is minden idők egyik legnagyobb színésznője, így írt a színházról: „… nem igaz, hogy a szenvedés gazdagítja a színészi ábrázolást. A magánélet szenvedését amúgy se lehet színpadra transzponálni. Egy világhírű színésznőről azt mesélik, hogy meglesték az öltőzőben egy előadás előtt, amint a földön térdepelt és hangosan zokogott. Azt mondta, azért, hogy minden magánfájdalmat kiadjon, mert azt nem bírja el a színpad.” „…. Hamlet mondja és én hiszem, készen kell állni az igazság kimondására. Miként a fecskék, a gólyák érzik, mikor kell délre indulni.” Vagy: „…. a világ, amelyben élünk, nincs rendben. Szeretnék rajta erőmhöz mérten segíteni. Utálni a hazugságot. Harcolni ellene, ez a színész, a színház dolga.”


Éljen a színház!

Aztán Ruttkai Éva így folytatja: „A rossz gondolatokkal, a hazug emberek, rengeteg kárt okoznak. Mást gondolnak és mást tesznek. Én azért vagyok színésznő, hogy mindig önmagam lehessek és keressem a jót.” És végül így szól a társulatról, természetesen, mint aki egész életét a Vígszínházban élte, elsősorban az akkori Vígszínház társulatára gondolt: „A színészek valamennyien túlhajszoltak. Nem a színpadi munkától, hiszen arra marad a legkevesebb idejük. A színház különben sem fáraszt, mert az az életünk. Elfáradni csak a lélektelen munkában lehet. Mert ha lesüllyedünk, ez a középszerűségnek kedvez. Színházat nem lehet másodállásban csinálni. A színház különleges világ, semmihez nem hasonlít, saját törvényei vannak, a tehetségtelen panaszkodik, rágalmaz, az igazi színházszeretők és tehetségesek pedig játszanak. Ahogy Shakespeare mondja, vigyázat nem szó szerint idézem, pedig tudom, színház az egész világ, és benne mindannyian színészek vagyunk.” Vigyázat, bántják a színházakat és abból csak mi, nézők húzzuk a rövidebbet! Óvjuk a tisztaságát, óvjuk a hitelét, de elsősorban nagyon szeressük, mert a színház a művészetek élő teste, ha megszúrják, vérzik!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ