RSS Feed

Őrmesterek

Regös István - 2017. 10. 18. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Őrmesterek

Az őrmester nemcsak egy katonai rendfokozatot jelöl. Az őrmester a hadseregben fogalom és hatalom. Ő tanítja meg az újoncokat az engedelmességre. Az őrmesterektől származik a hírhedt mondás: „Félsz, amíg élsz!” Mivel parancsnokként ő van közvetlen kapcsolatban a század katonáival, a hatalma olykor nagyobb, mint a tiszteké. A főtörzsőrmester pedig az alakulatok olykor gyakran rettegett főnöke.

Híres katonafilmekből talán emlékszünk a kiképző őrmesterek olykor elvakult túlkapásaira. De emlékezhetünk arra is, amit minden általa vezényelt katona megtanulhat, hogy a legkeményebb kiképzés is kutyafüle, ha élesben megy a harc a háborúban. Nemegyszer éppen egy kiváló kiképző őrmesternek köszönheti az életét a katona, ha végrehajtja a tanultakat. Szóval, jó, ha megjegyezzük, hogy az őrmester ott lebeg mindannyiunk feje felett, bár ahogy haladunk előre az időben, különböző alakokban jelenik meg előttünk.

Őrmester urak, seje-haj!

Minden időben akad egy őrmester, aki kormányozza, intézi életünk ügyes-bajos dolgait, és akitől akár még félni is lehet, tudatosan vagy tudat alatt. Kezdődik rögtön a csecsemőkorban, hiszen akkor mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a szüleinknek. Anyukától kapjuk a tejet, apuka dolgozik, hogy meglegyen mindenünk, hogy megerősödjünk és nőni kezdjünk. Azután jön az óvoda, ahol már a gyerek a tudatánál van, igyekszik az óvó nénivel jó kapcsolatot kialakítani, igyekszik jó helyet kialakítani önmagának. Az óvó néni a mi őrmesterünk, aki sarokba állíthat, megdorgálhat és érdemes jónak lenni, jól viselkedni, mert akkor még a lekvár is több a kenyéren.


Gondold tanításnak!

Aztán jön az iskola, ahol egyre keményebb lesz a viszonyunk a hatalommal. Már nem egy őrmesterünk van, hanem jó sok, és tőlük függ, mi lesz belőlünk. Úgyhogy érdemes tanulni, aktívan viselkedni a tanórákon, és megtalálni azt a girbegurba utat, amivel elérhetjük őrmestereink kegyét. Itt már elég izmosan jelenik meg az őrmesterség fogalma. Alig várjuk az érettségi napját, mert azt hisszük, lerázhatjuk magunkról az évek óta felettünk terpeszkedő őrmestereket. Lassan kezdjük megérteni, hogy az őrmesterek nem mindegyike akar bennünket megalázni, megregulázni, sárba tiporni. Nagyon sok olyan őrmester is van, akik felkészítenek minket arra, hogy rájöjjünk, az érettségiig tartó életszakaszunk mindennél szebbnek fog tűnni néhány évtized múlva. És már úgy emlegetjük őket, gyakran gúny- vagy becenevükön, hogy de jó lenne még egyszer tőlük tanulni! Mert az egyetem következik, ha következik, ahol már szinte megszűnik a mi személyes létünk, a tanárok, a tanársegédek, a professzorok megtartják előadásaikat, oszt’ jó napot! Egy csöppet elveszítjük őrmestereinket és tájékozódási képességünket.


Fontos szereplők

Ha híres diplomások lettünk, nehogy azt higgyük, hogy mi lettünk a Janik! Döbbenten fogjuk megtapasztalni, hogy istenigazából most lettünk felnőttek és magunk keressük az aktuális őrmesterünket, hogy segítsen irányt szabni az élet dzsungelében. Sikerrel elhelyezkedünk és hirtelen rádöbbenünk, nemhogy Janik nem vagyunk, de még Jancsik sem. Mindenki okosabb, nagyobb, parancsolgatóbb, mint amire készültünk. Erre az életszakaszra is megérkezik az őrmester. Higgyék el nekem, hamar rájövünk, hogy milyen kiképző őrmester jutott nekünk! Kemény, de emberséges, jóságos vagy gonosz, hasznos vagy haszontalan. Aztán családot alapítunk, mindegy, hogy férjhez megyünk vagy megnősülünk, egyszer csak új őrmestereket kapunk, lesznek anyósok meg apósok és már visszasírjuk az előző őrmestereinket. De talán e sorok után mindannyian érezzük, hogy egész életünket végigköveti a függőség. Akik szerencsések, azok olyanoktól függenek, akik a szeretetet, a tanítást, az érvényesülést támogatják. Vannak olyanok is, akiket egész életükben elnyomó őrmesterek uralnak. És amikor számot vetnek az életükről, a szerencsések azt mondják, köszönjük őrmesterek, a pechesek pedig legszívesebben elfelejtenék őket. Fiatalkoromban még volt kötelező sorkatonaság. Mi több, működött Magyarországon egy különleges iskola, úgy hívták, II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola. Életem egyik legnagyobb szerencséje, hogy ott tanulhattam és érettségizhettem. Különleges és fantasztikus iskola volt. A tanárok valamennyien egyetemi szintű oktatók voltak, az iskola tanszékrendszerben dolgozott, akár az egyetemek. A katonai fegyelem viszont szigorúbb volt a hivatásos katonai állománynál is. Azt mondták, aki nem tanul meg engedelmeskedni, az parancsolni sem fog tudni.


Volt egyszer egy iskola

A Rákócziban nem osztályokra tagozódott a szervezet, hanem katonai szóhasználattal élve, szakaszokban éltük az életünket. A szakaszok alkották a századokat és a századok az iskola teljességét. Minden századnak volt egy őrmestere, a miénké kőkemény, rendkívül szigorú katona volt. Megkövetelte a vasfegyelmet és a legkisebb vétségért is fegyelmi büntetés járt. Kimenőmegvonás, soron kívüli őrszolgálat, de valami durvább dolog okán akár fogdát is kaphattunk. Talán nem kell mondanom, gyakran a pokol feneketlen bugyrába kívántuk őrmesterünket. Eszünkbe sem jutott, hogy minden, ami rendelkezésünkre állt, a tiszta ágyneműtől a gyakorló ruhákig, a pontos étkezésektől a sportolási lehetőség megszervezéséig, neki köszönhetjük, ő volt a zupás. A zupa, valamikor régen az étkezést jelentette, a levest és a hozzátartozó levesbetéteket, és aki aláírt a kötelező katonai szolgálat után bizonyos továbbszolgáló időt, arra mondták, hogy bezupált. A mi zupásunkat a legkülönbözőbb módon terveztük megbüntetni az érettségi után, megfogadtuk, megkapja a magáét. 


A szeretet könnyei

Eljött az érettségi napja, majd megkaptuk a bizonyítványokat és a szakasz felvonult a hálókörletbe, ahol négy évig éltünk. Az ágyak lehúzva, a matracok halomba rakva, ridegen, sértetten álltak a fekete vaságyak. Egymásra nézett a húsz kis kadett, amikor megjelent az ajtóban a zupás, de senki sem vezényelt „Vigyázz!”-t. Őrmesterünk a kör közepére lépett és azt mondta: „Jók voltatok, fiúk!” A mi szakaszunk kapta a legtöbb dicséretet, innen mindenki továbbjutott felsőfokú tanulmányi intézetekbe. Álltunk, egymásra néztünk, összefogózva, mint egy sportcsapat, és akkor az egyik fiú, aki már nincs közöttünk, átkarolta a zupás vállát, behúzta a körbe és a fiatal felnőtt, tizennyolc éves férfiak egyenruhában úgy sírtak, mint a taknyos kölykök. Hát így beszéljünk az őrmesterekről!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ