RSS Feed

Elment egy korszak

Regös István - 2017. 10. 10. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Elment egy korszak

Arra ébredtem, hogy a hétvégén egy korszak jeles képviselője a sors kegyelméből mélyen elaludt és már soha többé nem ébred fel. Jó is, hogy valaki úgy tud eltávozni, ahogyan élt. Aradszky az örökké mosolygó, a mindig vidám, a kedves kamasz e földön testileg-lelkileg eltöltött 82 év után hatalmas örökséget maga után hagyva csatlakozott az égi zenekarokhoz és vidáman dalolja az örökkévalóság legifjabbja, mint egy újonc, hogy nem csak a húszéveseké a világ.

Még abban az időben ragadta magához a mikrofont, amikor olyan zenéket játszottak, amikre táncolni lehetett, amikor még ismertük, mert megtanultuk a tangót, a dél-amerikai táncokat, a swinget és bizony a rock and rollt is. Aradszky László szinte kisfiú korában az elsők között hozta el hozzánk a táncdalok vidám hangulatát, megbecsülését.


Övé a táncdal

Egy korszak volt. Már színesedett a hajnal, a nap átleselkedett a felhőkön, a politikai kurzus felengedett a merevségéből, zúgtak-bongtak a táncdalfesztiválok és egy ország szeretett Aradszky Laciba. Olyan természetes, olyan kedves volt, hogy ezt a mosolyát mindenki őrzi, elég volt, ha egyszer is találkozott vele. Valahogy elfelejtett sztárallűröket felvenni, a legkisebb faluban, művelődési házban vagy akár vendéglőben bárki meglapogathatta, össze-vissza puszilgatták őt a lányok és az asszonyok, mert ő közéjük vitte a humort, a derűt, az életigenlését. Mert mit neki a betegség, a kor, addig énekelt, amíg járni tudott. Még a nyáron is tervei voltak, soha nem készült a búcsúzásra. A színpad fiatalon tartotta, frissen mozgott és változatlanul tisztán énekelt. 


Derűt árasztott

Egy korszakhoz tartozott, egy vidámabb ország korszakához. A rendszerváltás után is megtalálta a helyét, mert ő nem tett soha mást, csak énekelt, csak énekelt. Nem is sorolom fel a sok slágerét, hiszen bárhol lépett fel, vele együtt énekelte nótáit a közönség. Az utóbbi időben már keveset hallottunk róla, de hát ez érthető, hiszen ő maga volt az anakronizmus, lelke örökké fiatalon tartotta, de a testét elérte a biológia törvénye. Azt mondják, olyan, hogy szép halál, nincs. Csak azért nincs, mert visszafordíthatatlan, ahogy Shakespeare mondta, onnan még nem tért meg utazó. De nem hiszem el, hogy Aradszky László útban az égi színpadok felé valaha is hagyja, hogy elfelejtsék őt a földön. Hiszen, mint próbálta magyarázni, megkapta azt a kegyelmet, hogy átaludta magát az örökkévalóságba. Erre mondjuk mi Pesten, hogy irigylésre méltó. Nem felejtünk el, mert egy jó korszakot hoztál, álmodj szép dalokat és énekelj nekünk a mennyből a földre!



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ