RSS Feed

Eszenyi, vagy amit akartok!

Regös István - 2017. 10. 03. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Eszenyi, vagy amit akartok!

Két színház, egy igazgató. A Vígszínháznak és a Pesti Színháznak Eszenyi Enikő az igazgatója, ha van valaki, aki még ezt nem tudná. A csodálatos az, hogy e két színház között semmiféle rangsor nincs. Miként, mondjuk, a Forma 1-ben a kéttagú csapatban is van első vagy második számú pilóta, a Víg és a Pesti között nincs rivalizálás, egy dolog számít csak, ami egyébként mérhető, a siker.

Mérhető, hiszen semmi sem bizonyítja jobban a színház diadalát, mint a teltház. Amikor a televíziók százszámra ontják a csatornáik kínálatát, amikor a dvd-k és blu-ray-ek sokasága szinte fullasztja a nézőket, akkor sokan nem értik, miért vannak tele az izgalmas előadásokat kínáló színházak. Márpedig a Víg és a Pesti Színház szinte minden este teltház előtt játszik. Ne cifrázzuk, azért vannak tele és azért sikeresek, a nézők azért váltanak jegyet, mert élvezik a közösségi élményt. Azért, mert a színház él, a szívek egyszerre dobbannak, a jó előadáson egyszerre nevetnek vagy sírnak. A színész itt él, minimum három dimenzióban és ha a művészetét hozzászámítjuk, akár négyben is. Ez a színház varázsa, amit soha, semmi nem tud kiszorítani.


Vigyázat, magasfeszültség!

A bőség zavara csodálatos élmény. Lubickolunk abban az örömben, hogy jó és jó között választhatunk. A múlt héten a Pesti Színházban bemutatták Shakespeare Lóvátett lovagok című darabját, a Vígszínházban pedig Shakespeare Hamlet című drámáját. Micsoda szerencsés lény vagyok, mind a kettőn ott lehettem! A Lóvátett lovagok lóvátettek, hiszen szinte nyerítve, felszabadultan nevettem, élveztem a színház élményét. A Hamlet dráma, nem kétszázhúsz, hanem háromszáznyolcvan voltos. Vigyázni kell, mert ráz! Amikor vége lett a darabnak, egy ideig ritkán adódó csend nehezedett a nézőtérre. Még csak tapsvihar sem tört ki, az emberekben bent szorult a levegő, mert érezték, hogy valami nagyszerű dolognak a tanúi, mert ez a színház. A Pesti előadását, a tényleg nagyon kiemelkedő művész, Rudolf Péter rendezte. A Hamletet pedig, maga a színház direktora, Eszenyi Enikő álmodta színpadra. A premier előtti napon egy percet beszélhettem vele, de éreztem, hogy engem már nem is hall, mert Eszenyi az önkívületig ássa bele magát az előadásba. Csak annyit mondott, minden, ami fontos, az vasárnap este a nézők elé kerül. Ők a bírák, ők döntenek a sikerről, másról ne is beszéljünk.


Kis kirándulás

És ugorjunk a Pesti Váci utcába, mert Rudolf Péter megelőzte a Víg-premiert! A Lóvátett lovagok Shakespeare egyik legkevesebbet játszott komédiája. Félve ültem a székemre, aztán azt vettem észre, hogy pukkadásig nevetek, mi több, olykor röhögök. Rudolf Péter, aki színésznek is nagyszerű, a színészek közé, vagyis a lovak közé dobta a gyeplőt és azt mondta, gyía! De mielőtt ezt megtette, jó sokat játszott együtt a „gyerekekkel”, mert egy jó színész, amíg él, gyerek marad. Tisztelettel jelentem, a lovagok és a lovagnők meghálálták a rendező buzgalmát és fergeteges komédiával szolgáltak, könnyesre nevetett szemekkel jöttek ki az előadás végén a nézők és csak az önmagukkal sem jóban lévő emberek nem élvezték az előadást. Mindannyian tudhattuk és érezhettük, hogy, amikor Shakespeare ezt írta a Globe Színházat körülvevő külvárosban a piac népe lesz a közönség. Ezért semmi bonyolultság, viszont sok kedves bonyodalom. Elég nézni, drukkolni, érteni, és kezit csókolom, elnézést a szóért, röhögni. Szóval, igazi Shakespeare-darab volt.


Nagy nap az október elseje

Aztán az októbert a legnagyobb falattal köszöntette a Vígszínház társulata a Szent István körúton. A ritkán játszott, félelmetes feladatot, a Hamlet bemutatását magára vállalta a színházdirektor, főrendező, Eszenyi Enikő. Már amikor kiválasztotta a darabot, tudta, nagy lesz a csatazaj körötte, mert Hamletet rendezni és játszani a kihívások között is talán a legnagyobb. Mert Hamlet szerepe bonyolult a színház világában, annyiféleképpen lehet értelmezni, ahány rendező hozzányúl. Játszották klasszikus módon, hagyományos öltözetben, robosztus várdíszletek között, játszották farmeresen vagy szmokingban. Használták az eredeti Arany János-szöveget vagy belenyúltak és modernizálták. Ezt most is megtették, először ódzkodtam tőle, aztán megszoktam. Forgách András fordítása és Vörös Róberttel közös színpadra alkalmazása nem lépte túl azt a szabadságot, amit meg lehet tenni Arany János Shakepeare-fordítása után. Viszont segíti azokat, akik most találkoznak először Hamlettel. Ezzel az óriás falattal, amit csak rágni, de lenyelni soha nem lehet.


Lehetetlen? Mi az?

Eszenyi Enikő a lehetetlenre vállalkozva bizonyította, hogy nincs lehetetlen. Igenis lehet vitatkozni, de megalkotott egy új Hamlet-figurát egy valódi, mai ízű hamleti életérzést. Az igazságkeresést, a szabadságot helyezte mindenek elé, és olyat tett, amit a színházi világban talán még soha: egy Shakespeare-szövegbe egyszerűen belopta József Attila egyik legszebb versét. Megjegyzem, az is ritkán fordul elő, hogy egy prózai színdarabban, spontánul nyílt színi taps tört ki, ez történt most Hajduk Károly csodálatos szavalata után. Nem könnyen írok le ilyet, különösen nem Hamlet ügyében, mert életem végéig őrzöm Gábor Miklós szédületes Hamlet-alakítását. Most pedig született egy új, különlegesen nagy Hamlet. Ifj. Vidnyánszky Attila a szó szoros értelmében lélegzetelállítóan játszotta végig a többórás darabot. A Vígszínház közönsége még nem nagyon ismerte őt, talán kezdetben kicsit kétkedve is fogadhatta szereplését, de ő azonnal magával ragadta még a bársonyüléseket is. Nagyszerű fiatalember, ha nem száll fejébe a siker, nagyon nagyra nőhet. Mellesleg, érezni azt a különleges összeforrottságot, ami a próbák alatt közte és a rendező, Eszenyi Enikő között született.


És színész benne minden színész

Hamletet játszani nemcsak azért nehéz, mert Shakespeare talán legizgalmasabb darabja, hanem azért is, mert a legbonyolultabb. Ezernyi összefüggés, a lényeget azonban a legegyszerűbb embernek is meg kell értenie. Igazságot, demokráciát, szeretetet - ezt sugallja Eszenyi rendezése. És ehhez bizony kevés egy jó Hamlet. Eszenyi gazdag színész csapatból válogathatott. Börcsök Enikő visszafogott, érzelmes Gertrud. Poloniust Fesztbaum Béla alakítja, akiről tényleg csak csupa nagybetűvel lehet írni, mert hosszú évek óta bármilyen szerepben csak kiválóbbnál kiválóbbat alakít. Csodálatos egyénisége és hangja minden előadást, miként a Hamletet is, méltán erősít. Kedves és reményteljes Réti Nóra egyetemi hallgató Ophelia alakítása. Szűzies, ugyanakkor visszafogott erotikával rendelkezik és ne szégyelljük leírni, szép, elegáns, színpadra való. Ki ne hagyjuk a két sírásót, akiknek a szerepét mesteri bravúrral és ötlettel Eszenyi, eddig soha nem látott módon (én legalábbis még nem láttam), két nőre, Kútvölgyi Erzsébetre és Venczel Verára osztotta. Mindketten a színjátszás csúcsát mutatták be, ha nem szégyellném, azt mondanám, aranyosak, különlegesen bájosak voltak. Bravó! A többiekről is azt tudom írni, senki nem maradt el a rendező igényeitől.


Hegedűs a Vígben

Nem véletlenül írok a legvégén Hegedűs D. Gézáról. Többször leírtam már, most megismétlem, hogy a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakjává nőtte ki magát és csak irigyelni tudom azokat a fiatalokat, akik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tőle tanulhatnak. Claudiusként és Hamlet apjaként két szerepet játszik, és játszik, és játszik. Egyszerűen a csodával határos minden mondata, mozdulata, érzelme, mert magával ragadja a publikumot. Hegedűs D. Gézáról lassan már csak azt lehet leírni, hogy ismét zseniálisan játszott. Claudius olyan központi figura lett, hogy néző legyen a talpán, aki nem érti az előadás lényegét. Dübörög a Hamlet.

Befejezésül pedig muszáj ideírni, azon töröm a fejem, mi jöhet még a Vígszínházba és a Pestibe. Szerintem, és remélem még sokáig, Eszenyi, vagy amit akartok!


Színházi fotók: Dömölky Dániel



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ