RSS Feed

A becsületről

Regös István - 2017. 08. 25. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A becsületről

Megkérdeztek több embert, akik épp akkor a Nagykörúton jártak, hogy: mi a véleményük a becsületről? Néhány válasz: „Miről? A becsületről? Ja, arról nincs véleményem!”, „Mit tudom én?”, „Ez olyan, mint az igazmondás?”, „Ha megadja a tartozását, akkor becsületes!”, „Hallottam már róla. Nem válaszolok! Ez valami beugratás?” A másik kérdés úgy szólt: Ön becsületesnek tartja magát?

Néhány válasz: „Naná! Azt mondják!”, „Ha a becsületesség jó nekem, akkor igen!”, „Nem tudom!”, „Sokáig az voltam, de csak ártott nekem!”, „Én nem vagyok az, csak a feleségem!” S valóban nehéz meghatározni a becsületesség fogalmát, sokkal inkább a mindennapi élet apróbb és nagyobb cselekedetei határozzák meg, hogy mi becsületes és mi nem, mint egy megdönthetetlenként leírt tudományos törvényszerűség, mert semmi sem törvényszerű, ami emberi. A becsületesség fogalma évezredek alatt oly sokszor változott, hogy a kutya sem tudja, épp most hol tartunk. Mindenesetre úgy tűnik, a hazugság kifizetődőbb, mint az egyenes beszéd. 


Ezen gondolkodtam éppen, miközben a Bosnyák piacon szép gyümölcsökre vadásztam. Ez a nap is körülbelül úgy kezdődött és úgy folytatódott, mint az elmúlt napok bármelyike. Aztán rábukkantam arra a zöldségesre, akitől évtizedek óta vásárol a feleségem friss zöldséget, gyümölcsöt. A megbízatásom úgy szól, és ezt nagyon komolyan veszem mindig, hogy vegyek hat-nyolc darab Mariska nevű, fehér húsú őszibarackot. De nem ám verekedőset (ez azt jelenti, hogy éretlen és kemény, csak dobálózni lehet vele), hanem finom, érettet. Épp előadni készültem rendelésemet az eladónak, aki valahol a 60-as és 70-es évei között járhat, amikor eszembe jutott, hogy tegnap már megtörtént ez a tranzakció, csak a barack nem került haza.
- Az igazság az, hogy tegnap itt járt a feleségem és sok mindent vett, köztük Mariskát is, de itt felejtette és csak otthon vette észre, hogy a barackot ott hagyta az egyik ládán. Na, de sebaj, én most itt vagyok, és veszek újat! 
- A maga a felesége, az a szép, szőke nő? 
- Igen! - büszkélkedtem.
- Kérem szépen, az egyik vevő meglátta a ládán a gazdátlan Mariska barackokat és beadta nekem - majd hátranyúlt és egy elegáns mozdulattal kezembe nyomta a 6-8 kimelegedett barackot, hiszen egy napja tűzött rájuk a nap. 
- Hoppá! - mondta az eladó, fején a fülhallgatóval, mert, amikor nincs vevő, zenét hallgat. - Úgy látom, egy kicsit túlérett a napon, ha nem haragszik uram, kicserélem a túlérett Mariskákat!
- Uram, lekötelez! - mondtam én. - Ma az ilyen magatartás olyan ritka, mint a kihalófélben lévő állatok. Az eladó fülhallgatóval körülnézett a körülbelül két négyzetméteres standjával, ahol mellesleg hívogatóan gyönyörű az áru, és azt mondta:
- Tudja, nagyon régen ez a pici terület az a hely, ahol meg tudom mutatni, hogy milyen ember vagyok. Inkább kidobom az árut, minthogy kifényesítve eladjam, ha már nem az igazi. Ebből nem lehet meggazdagodni, de ahogy szoktam is mondani az asszonynak, nem sok mindenem van, de a legfontosabb, amire nagyon vigyázok, az a becsületem!



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ