RSS Feed

Emberkereskedelem

Regös István - 2017. 08. 20. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Emberkereskedelem

Amikor csak elkezdtem erről a témáról beszélni a munkatársaimnak, még félig sem értem a mondandóimban, máris alulmaradtam. Pedig csak azt szerettem volna elmondani, milyen ellenérzéseim vannak, amikor olvasom, látom, hallom, hogy egy-egy sportolót úgy adnak-vesznek, mint egy tenyészbikát vagy tenyészcsődört. De hogy ne legyen macsó a kezdet sem, érvényes ez a tenyésztehenekre is.

Olyasmi érzésem van egy-egy sportoló adás-vétele idején, mint amikor arról meséltek a lóversenyújságok, hogy Overdose (amikor még menő volt) spermájáért milliókat fizettek, méghozzá úgy, hogy gyakran szegény Dózi még távolról sem láthatta a megtermékenyítésre áhítozó remegő kis kancáját. Minek is? Ma már ott vannak a mesterséges megtermékenyítéshez szükséges eszközök, a lótól elveszik, lefagyasztják és ha kifizetik az árát, ám legyen meg a nász!


Szerencsére még nincs mesterséges megtermékenyítés

Azért még az emberek terén nem tartunk itt, de úgy látom, egy kis tudományos-fantasztikus megközelítéssel, hogy akár el is jöhet ez az idő. Mondjuk, egy világhírű bokszoló vagy folyton nyerő teniszező, ha kiöregedett, áruba bocsáthatja megtermékenyítő nedveit. Ezzel megkezdődhet a biológiai embertenyészet is. Így végül is kitolódhat az életpályája, mert a pályán, a ringben, a medencében, sokkal gyorsabban kiöregszenek a menők. Na jó, ilyen messzire nem jutottam el, amikor elborzadva beszéltem a sportolók adás-vételéről, mert időben leállítottak, mi több, maradinak gondolhattak, mert amikor szinte sikítva reagáltam a nagy foci világsztár, Neymar eladására, akkor azt mondták: „Na és, ez így van rendjén! Neymar milliárdokat ért a Barcelonának, az értéke pont annyi volt, amennyit adtak érte.” És a kis szegénynegyedből előkapart fiúcskából a világ egyik leggazdagabb sportolója lett pár év alatt. Ma már nemcsak a kész sztárokat adják-veszik, mint a főtt kukoricát, hanem már a tehetségesnek tűnő gyerekeket is. Mint az árut, mint hajdan a rabszolgákat, úgy vizsgálják főleg Dél-Amerikában a gyerekfocistákat, még a fogaikat is megnézik, és a felmenőket, hogy kiből mi lesz, ha felnő. De hát, ez így van rendjén, akárhányszor belekezdek tiltakozásomba.


Profi piac

Korábban, talán száz éve már, először bokszolók és birkózók kaptak pénzt a bunyóért. Ők voltak az elsők professzionális versenyzők, aztán őket követték a teniszezők és ma már nincs olyan sportág, amelyben nincsenek profik. Így aztán az élsport többé nem lehet szórakozás, testedzés, a sportolókat adás-vételre termelik, pénzben kifejezhető értékük van. Ma már nem nemzeti színeket jelent egy Barcelonában vagy Real Madridban játszani, ma már nem úgy tűnik, hogy egy Milan csap össze a Barcelonával, hanem a Barcelona tulajdonosainak vagyona és a vagyonokért vett játékosok küzdenek a gyepen a Milan vagyonával. Szinte hallom a pénz csörgését, ahogy elnyeli a játék. Lehet, dehogy lehet, biztos, hogy már megint alul maradtam! Mi a bajom ezzel? Szerintem minden! Látom az izomkolosszus úszónőket, a kötélizmú futballistákat, a tenyészbikaként harcoló bokszolókat és sajnálom őket, mert nem attól félnek, hogy második, harmadik helyet érnek el egy küzdelemben hanem, hogy ha veszítenek, fogy a pénzük. Mert minden a pénzről szól. Ma már óriás csekkeken mutatják be, hogy egy-egy világversenyen ki, mennyit kaszált. És lassan, így is emlegetik őket, hogy az egyik egymilliós versenyző, a másik csak ötezres. A cél pedig az, hogy az ötezres feljusson a csúcsra, a milliomos sportoló pedig nem akar lecsúszni.


Győztes iparág

Jó barátom, aki e téren is professzor, megpróbált megnyugtatni, ne sopánkodjak, mert nincs értelme. Ilyen a mai világ. A sport, különösen az élsport valóban a pénzről szól, hiszen az egyik legnagyobb, legjövedelmezőbb üzletté vált. Folyamatosan zajlanak a világversenyek, úszó vébé, amit azonnal követett az úszó világkupa-sorozat, a televíziók világszerte közvetítették, Budapest látványosság lett, aztán jött az atlétikai világbajnokság Londonból és közvetítették a világtévék, majd a küzdősportok következnek, cselgáncs, karate, stb. Mert a show-nak folytatódnia kell. És a show-hoz tenyésztett nagymenők kellenek, akiknek a sport nem sport, hanem gyilkos munka. Még nem gladiátorok, legfeljebb külsőre. Még nem kell meghalniuk a szó szoros értelmében az arénában, de azért látjuk, hogy hány hosszútávfutó, bokszoló, birkózó, focista szinte ájultan hever a küzdelem után. De hát ilyen az élet, és ha én, és milliárdnyi társam nem csüggenénk a tévéinken, akkor nem közvetítené mindenki, nem őrjöngenének a riporterek, kevesebb lenne a pénz, és szelídülne az adás-vétel is. Mert ma a Neymarok büszkén ülnek a pulpituson és hallgatják istenné válásuk történetét, de azt is tudják, hogy az Olümposzról csak egy rúgás a Mars-mező.


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ