RSS Feed

Nyelvtelenül

Regös István - 2017. 08. 17. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Nyelvtelenül

Sokféle szójáték ismert, ami a nyelvvel függ össze. Klasszikus példa: „Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett”, „Ahány nyelv, annyi ember”, „A nyelvvel a karrierben lehet előre jutni, de ízlelni is szabad vele”. Melyiket válasszuk mai témánkhoz? Én most arra szavazok, hogy aki több nyelven beszél, jóval több lehetőséget kap azoknál, akik semmilyen idegen nyelvet nem tudnak.

Mondom én ezt egy olyan országban, ahol számos európai felmérés szerint is elhanyagolható kisebbségben vannak az idegen nyelvet beszélők. Különösen az ötven évnél idősebbek közül beszélnek kevesen anyanyelvükön kívül idegen nyelvet. Sajnos, akik semmilyen idegen nyelven nem tudnak, azok olykor saját anyanyelvüket is torzítva beszélik. A mai nyelvőrök megadták magukat és törvényerőre emeltek sok, eleddig nyelvtanilag helytelenített kifejezési formát. Nem sikítanak már a „suksükölés” hallatán, amikor rosszul használják az ikes igéket vagy az alanyi és tárgyas ragozást.

És ma jobb a helyzet?

Ez az ötvenes és az ettől felfelé található korosztály még abban az időben volt iskolás, amikor többnyire botcsinálta orosztanárok kötelező óraszámban tanították a kötelező oroszt. Emlékszem, mert beleesek ebbe a korhatárba, hogy az orosz mellett már legalább választhattunk egy másik idegen nyelvet is, én speciel akkor (bár ez lényegtelen), a németet jelöltem meg. Így aztán heti egy vagy két németóra és egy vagy két oroszóra jutott nekem, aminek az eredménye, ha ez lehet egyáltalán eredmény, igencsak gyászosnak mondható. Az antivilágban, mondjuk 1950-től, amitől kezdve kötelező volt az orosztanítás, érdekes helyzet alakult ki.


Tanulj, hogy taníthass!

Oroszul tudó és azt tanító pedagógus alig akadt az országban. Így aztán az a furcsa helyzet adódott, hogy nem egy olyan iskola volt, főleg kisebb településeken, ahol a tanár egy-két órával járt csak előbb a nyelvtanulásban, mint azok a gyerekek, akiket tanított. Juhé! - mondhatnánk boldogan. Megoldottuk a kör négyszögesítését. Így aztán egy egész korosztály megtanulta, hogy a Vörös téren található a Kreml, és a díszszemlén csattannak a csizmák, de egy pohár vizet alig-alig tudtunk kérni oroszul. A drága némettanár nénimet nem említem, mert német anyanyelvű volt, de ezt titkolta, nehogy mint svábot, kitelepítsék. Mai napig is emlékszem aranyos mondásaira, és azt, amit németül tudok, neki köszönhetem.


Ők már tudnak valamit

Menjünk a Lajtán túl, mondjuk, 20-30 kilométert és meg fogunk döbbenni! Az eladótól a benzinkutasig, a taxistól a gazdálkodóig mindenki beszél angolul. Nem kell megkérdezni, hogy beszél-e ön angolul, mert egészen természetes az igen válasz. Németországban már az óvodáskorban is kötelező az angol nyelv oktatása. Létezik többnyelvű óvoda is, azonban nem méregdrága magánóvodák ezek, hanem az iskolára, az életre előkészítő, államilag dotált gyermekintézmények. Így aztán a gyerekek észre sem veszik, hogy mire megkezdik az általános iskolát akármelyik európai országban, saját anyanyelvükön kívül legalább egy idegen nyelvet beszélnek. Érettségire vagy netán az egyetem elvégzésének idejére akár két idegen nyelv birtokosai is lehetnek. Nekik aztán nem lehet gond, főleg ha még szakmát vagy diplomát is szereznek hozzá, hogy a fél világ bármelyik országában munkát vállaljanak, letelepedjenek vagy akár országot is váltsanak. Mert, aki Európában, mondjuk, németül és angolul beszél, nyitva áll előtte ezer és ezer munkahely. Nem látszatintézkedésekkel érték el mindezt, hanem évtizedek óta tartó, szisztematikus, kemény szervezőmunkával.


Nyelvtudást vegyenek!

Minthogy az elején kevéske kis humorkával próbáltam könnyedebbé tenni ezt a témát, most komolyabbá válva csak azt tudom mondani, hogy van néhány dolog, ami egy országot elfogadhatóvá, élhetővé tesz, és nemzetközi tekintélyt szerezhet neki vagy fordítva. Mert ha egy külföldi akárhány nyelven próbálkozik egy kiló kenyeret venni valahol, vagy egy taxiba ülve eljutni valahová, és egy kukkot sem értenek kéréseiből, bizony már el van rontva a napja. De ha már a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren vagy Hegyeshalomnál angol vagy német nyelven képesek eligazítani őket, akkor már fellélegezhet, hogy hoppá, itt európaiak élnek!


Karácsonyra nyelvvizsgát!

Van, amiben előre léptünk. Én még emlékszem, hogy 30-40 évvel ezelőtt az ember az orrát befogva lépett be bármilyen nyilvános vécébe. A külföldiek nem is értették, hogyan lehet ilyen bűzben élni. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy megtérültek a befektetések, akár valamennyi benzinkútnál élő bizonyíték a tiszta, szagtalan mosdók sora, az éttermekben, a nyilvános helyeken vadonatúj, világszínvonalú, tiszta toalettek várják a rászorulókat. Mert a pénz akkor is pénzt fial, ha az elején még beszélni is illetlenség róla, mert a vécé nem szalonképes téma, pedig a rómaiak már tudták, hogy a vécének, ha pénzt hoz, vagy a pénznek, ha vécét hoz, nincs szaga. Így hát, e furfangos kitérő után csak annyit, hogy visszahozom az első sorokat: „Ahány nyelv, annyi ember” és annyira leszünk európaiak, ahányszor válaszolni tudunk anyanyelvükön németeknek, angoloknak, spanyoloknak vagy éppen az oroszoknak. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ