RSS Feed

1961 - Berlin tragikus augusztusa

Mogyorósi Géza - 2017. 08. 16. 8:03:23 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

1961 - Berlin tragikus augusztusa

Tudjuk, hogy Donald Trump amerikai elnök már-már hermetikusan lezárná az USA és a déli szomszédja, Mexikó között húzódó határt. Augusztusban pedig arról értesülhettünk, hogy Recep Erdogan szakemberei hozzáláttak a falépítéshez a török-iráni régióban. Ismerős ez a fajta, durva (történelmi?) tereprendezés!

Fél esztendős pesti csecsemő voltam, amikor megépült a berlini fal. Nyugati oldaláról 1985-ben láttam először a graffitikkel tarkított „Mauert”. Életem nagy élménye volt, hogy négy évvel később szemtanúja lehettem a vasbeton-szögesdrót szörnyűség megrepedésének.

Elgondolkodtató, hogy a két német állam 1949-es megalakulása és a „fővárosi” fal 1961 augusztusi felhúzása között, mintegy 3 millió polgár menekült el az NDK-ból Nyugat-Németországba (köztük Hans-Dietrich Genscher, későbbi bonni külügyminiszter és alkancellár, aki most lenne 90 éves…) A szovjet katonai „segítséggel” pillanatok alatt levert 1953. június 17-i berlini munkásfelkelés már korán jelezte a DDR kommunista irányításának, hogy Sztálin halálát követően megváltozott az emberek viszonya a szocializmushoz, a tervgazdálkodáshoz, a jegyrendszerhez. Az NSZK-ban az ötvenes években a háború utáni talpra állás már egyenesen „gazdasági csodába” ment át! Kellett a munkaerő, ezért tárt karokkal várták a keletnémet áttelepülőket, a külföldi vendégmunkásokat és az ’56-os magyar emigránsokat is.
                                                       
A kelet-berlini vezetés mind szorultabb helyzetbe került: a különleges státuszú Nyugat-Berlinen keresztül gyakorlatilag ki-be lehetett járni az NDK-ba. A kémek is otthonosan érezték magukat a Spree-folyó nyugati partján, noha fel-felröppentek olyan hidegháborús pletykák, hogy a kommunisták falat szándékoznak felhúzni a város orosz zónája és az amerikai-brit-francia övezet között.

Már akkoriban is szívesen hazudoztak a politikusok! Alig két hónappal a tragikus építkezés megkezdése előtt, 1961. június 15-én, a 68 esztendős Walter Ulbricht a Német Szocialista Egységpárt (SED) garanciájaként leszögezte: „Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten…”  Az azóta legendássá lett  „Senkinek sincs szándékában falat emelni…”  beszéd ekképpen folytatódott: „Szerződéses kapcsolatra törekszünk Nyugat-Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság között. Ez a legegyszerűbb és legnormálisabb módja ezen kérdés szabályozásának. Ha jól értem, akkor Nyugat-Németországban vannak olyan emberek, akik azt szeretnék, hogy az NDK mozgósítsa a fővárosi építőmunkásokat, hogy azok egy falat emeljenek, igen? Én nem tudok ilyen szándékról, mivel építőmunkásaink elsősorban lakóházakat építenek, s ez teljesen leköti a munkaerejüket.”

Ulbricht kijelentése a politikai cinizmus iskolapéldája volt – milyen ismerős 2017-ben is! Ugyanis augusztus derekára lett szabad kapacitásuk az ost-berlini kőműveseknek, és megkezdődhetett a német nép kettészakítottságának szürke szimbólumává vált „Mauer” felhúzása. Nyugat-Berlin akkori kormányzó főpolgármestere (a későbbi bonni kancellár) Willy Brandt volt: élete egyik legszomorúbb napja lett 1961. augusztus 13-a. A beton-szögesdrót monstrum ellen már augusztus 16-án negyedmillió west-berlini tiltakozott Brandt „munkahelye”, a Schöneberg kerületi Városháza előtt, követelve, hogy a szövetséges hatalmak energikusan válaszoljanak a kommunisták lépésére, és őrizzék meg a szigetváros szabadságát.  Hat nappal a „falazás” után az amerikai elnökhelyettes, Lyndon B. Johnson Nyugat-Berlinbe repült és Washington szolidaritásáról biztosította az embereket.

A belnémet határokon, illetve a „védőfalnál” történt szökési kísérlet során mintegy ezer ember veszítette életét: az utolsó halálos áldozat egy húszéves keletnémet srác volt 1989 elején Berlinben…  A „Mauer” végül is bő 28 évig állt. A keleti oldalán szürke, farkaskutyákkal és kalasnyikovos katonákkal őrzött, összesen 167,8 kilométer hosszú falat Nyugat-Berlinben tarka graffitik díszítették: a harmadik évezred turistái itt-ott még rábukkanhatnak ilyen eredeti mementókra. (A Friedrichstrasse-i „Mauermuseum” és az „East Side Galery” megtekintése szinte kötelező programja a Berlinbe első alkalommal utazó vendégeknek.)  Engem ma is elszomorít az 56 évvel ezelőtt emelt fal emléke, látványa. Pláne, hogy egyidősek vagyunk!

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ