RSS Feed

Az acél lelke

Regös István - 2017. 08. 05. 7:35:23 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az acél lelke

Mélységes tiszteletet érzek azok iránt, akiket megáldott a sors kézügyességgel, alkotói tehetséggel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nemegyszer ámulattal néztem már varázsló autószerelőket, mindig csodálkoztam, hogy a sok tucat, szétszedett alkatrészből, miként lesz újra működőképes szerkezet. Elismeréssel adózok egy jó szobafestőnek, víz- vagy villanyszerelőnek.

És még nem beszéltem a műbútorasztalosokról, akik már megütik egy művész szintjét is, mert a fa engedelmes, simulékony, készen áll az alakításra. Az sem mindegy, milyen fával dolgoznak. Vannak ellenálló, kemény fák, mint a tölgy vagy a híres ébenfa, nehezebben engedelmeskednek a vésőnek, a gyalunak, de a fa alkalmas arra is, hogy maradandó alkotások, ha úgy tetszik, szobrok készüljenek belőle. Érdekes, hogy a fafaragók, a faszobrászok gyakran a nép egyszerű gyermekei közül kerülnek ki. Kés akad minden háztartásban, faragásra alkalmas faanyag sem elérhetetlen, úgyhogy már nem kell hozzá más, csak egy tehetséges ember, két izmos kéz, egy jó ötlet és kezdődhet a tánc.

Szankovits-kés

A művészet ereje

Még az „őskorban”, pár évtizede filmet forgattam egy börtönben. A parancsnok szobájában gyönyörűséges, fából készült szobrocskákat láttam, de a figyelmemet egy fél méter magas, öreg juhászt ábrázoló, fából készült szobor kötötte le. Akkor mesélte el a börtönparancsnok, hogy náluk töltötte büntetését egy nagyon nehezen kezelhető bűnöző. Rendszeresen baj volt vele, hatalmas energiájával nem tudott mit kezdeni. Egyszer a nevelőtisztje megkérdezte, van-e valamilyen hobbija, mert segítenének, hogy jobban múljon az idő, és elterelje az agresszivitásról a figyelmét. Azt mondta, hogy szeret fával dolgozni, fúrni, faragni, az általános iskola után egy ideig asztalosnak tanult. Ezután megkapta az első farönköt, kést adtak a kezébe, igen, éles, faragásra alkalmas kést, valamint vésőt és kalapácsot. És lássanak csodát! Sorra kerültek ki a keze alól szebbnél szebb szobrok, mint például az öreg juhász. Az eladdig kezelhetetlen elítéltből a végére, amikor szabadult, elismert szobrász lett. Többé nem került vissza a büntetőintézetekbe, mert az alkotásnak és a művészetnek ilyen hatása is lehet.

Szankovits-kések

Vasemberek

De félre a fával! A vaskorszak óta az ember megtanulta hétköznapi célokra használni a vasból készült eszközöket. Először természetesen a vadászathoz szükséges eszközöket, például lándzsahegyeket készítettek, később pedig, szinte hihetetlen, de asszonyaiknak vasékszereket állítottak elő. A vas tűzben lágyul. Már a munka is forróságot áraszt és férfias erőt. Megmunkálásához kell kalapács, olvasztótégely, szóval, a mai ember őseinek megjelenésekor kezdett kialakulni egy olyan szakma, amelyben csak a legjobbak voltak képesek megfelelni. Amíg készítették a lándzsa- vagy később a nyílhegyeket, a vadászok minden földi jóval ellátták őket. Egy vasember óriási tiszteletnek örvendett a törzsekben. Hamar rájöttek, hogy a fémnek lelke van, ezzel a lélekkel bánni kell tudni, tisztelni az ellenállását és büszkélkedni, ha beadja a derekát.

A Szankovits Késesház Szentendrén

Az acélt megedzik

Ma már olyan acélt állítanak elő, ami magába foglalja több ezer év tapasztalatát. A toledói, a damaszkuszi, a Krupp-acélok mellett a többi is alkalmas arra, hogy szinte örök életű, elpusztíthatatlan tárgyakat készítsenek belőle. Ismerek egy olyan családot, melynek tagjai acéllal kelnek és fekszenek. Szentendrén dolgoznak a legszebb utcában, múzeumértékű kis üzletben, ahol például megtekinthetőek a különleges, becsben lévő, művészi értékű bicskaköltemények. Acél, kés, olyan tárgyak, hogy szinte érezzük a lelküket, mert az acélnak lelke van, a legbüszkébb, legellenállóbb anyagok egyike. Valódi embert követel, aki saját lelkével feszül az acél lelkének és olykor alul marad. Olyan ez, mint a lovaglás. Ha a ló ledob a hátáról, gyorsan ülj vissza, mert a végén még elhiszi, hogy ő győzött! Ha egy penge elhajlik kovácsolás közben vagy elpattan, gyorsan essél neki, javítsd ki a hibát, mert a végén még elhiszi az acél, hogy ő győzött! Szankovits Tibor, mert így hívják, az acél szerelmese és a fiaival együtt igazi bicskakészítő dinasztiát alkot. Ahányszor bekattan a penge éle a nyél házába, hátradőlhetnek, és azt mondhatják, valamit alkottunk, valamit itt hagyunk e földön, vagyis nem tűnünk el nyomtalanul. Szankovits késüzletét Szentendrén vagy a budapesti Központi Vásárcsarnokban is meg lehet találni. De ha már megtalálták az üzletet, érdemes gyűjteni bármelyik Szankovits-késre, mert bizony örök darab. Én, ahányszor kinyitom, kipattintom a pengét, majd visszazárom, hallok egy olyan csengőhangot, amit csak mesterkéz ültethet mesterdarabjába, mert az acél, ha jól bánnak vele, ha tisztelik, megszolgálja a ráfordított munkát. 

Szankovits Tibor népi iparművész



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ