RSS Feed

Lábközi "problémák"

Odrobina Kristóf - 2017. 06. 24. 8:00:58 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Lábközi

Nagyon úgy tűnik, hogy spanyol feministák egy csoportja megtalálta korunk egyik legnagyobb problémáját, amellyel ha nem foglalkozik a világ, valószínűleg súlyosabb következményekkel járhat, mint maga a klímaváltozás. Erre enged következtetni legalábbis az, hogy a madridi tömegközlekedés járművein megtiltották a férfiaknak a rájuk jellemző – nemükből adódó - ülést, így összezárt lábakkal kénytelenek ezentúl utazni.

Mindeközben természetesen senki nem foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a tömegközlekedésen egyetlen szabály van érvényben: ember embernek a farkasa. A farkasok helyett azonban néha éhező hiénák jutnak eszembe, amikor egy forgalmasabb csomóponton megálló villamosra felszállva egymást lökdösik el az ülőhelyért, és az sem számít, ha utoljára egy kismama száll fel ölében két gyerekkel. A legnagyobb gondot tehát egyetemesen nem a férfiak kényszeres üléshelyzete okozza, hanem az egymással szembeni tolerancia teljes hiánya, amely az egész világot lefedő probléma. 

Jól tudjuk, hogy a gyengébbik nem szeret beszélni, így akár négy-öt szótól is megválhatnak másodpercenként, de természetesen mindezt csak úgy, hogy lehetőleg mindenki követni tudja a sztorit a buszon. Szinte tökéletesen biztos vagyok abban is, hogy ez globálisan értelmezve is igaz. Panaszra azonban személy szerint nem lehet okom, hiszen jó néhány jegyzet témát adományoztak már nekem a budapesti járatokon, és a jövőben is, ha alkotói válságban szenvednék, csak utaznom kell egy kört a hetes buszon.

Bár a fenti tiltás egyelőre csak madridi sorstársainkat érinti, előbb vagy utóbb azonban eljutunk majd odáig, hogy mindezt globális szintre terjesszék, hiszen ha ez az üléshelyzet egy helyen zavaró, akkor máshol is az lesz. Számos olyan dolog van azonban, ami nagyjából hasonló szinten van fontosságát tekintve, így például követve az ostobaság példáját egészen nyugodtan be lehetne tiltani a hosszú műkarmokat az utazás alatt, hiszen egy hirtelen fékezésnél még balesetveszélyes is lehet, nemde?

Hasonló blődség lenne a paróka vagy a hajra felcsatolt póthaj használatának megtiltása, hiszen gondoljunk csak bele, hogy lehúzott ablakok mellett egy nagyobb huzat életre kelti a tartozékot, amely önálló cselekvésre is képes onnantól kezdve. Ennyi erővel a hajkorona összekötését is kötelezővé lehetne tenni, ugyanis az előbb említett huzat miatt nem egyszer kóstoltam már frissen festett hajat a buszon az ablak mellett ülve – bár ezzel az aznapi ebédet olcsón meg is úsztam. 

A madridi férfiak helyében én biztosan érvényesítenék egy pluszjegyet a buszon, hiszen akkor már elvileg szabályosan utaztatnám a „plusz csomagomat”. Számos hasonló, földtől elrugaszkodott példát lehetne még felsorolni azzal kapcsolatban, hogy mit kellene engedni és mit nem. Úgy gondolom, egy ideális világban magától értetődő lenne többek között a tömegközlekedésen figyelembe venni utastársainkat, illetve mérlegelni azt, hogy az én kényelmem vajon elveszi-e másokét. Véleményem szerint egy közösséget a megtiltott dolgok száma jellemez leginkább, hiszen tiltásra csak ott van szükség, ahol képtelenek egymásra figyelni a résztvevők.


Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ