RSS Feed

A háláról

Regös István - 2017. 06. 10. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A háláról

Forró témához érkeztem. Abban már most biztos vagyok, hogy jelentősen megoszlik a háláról az emberek véleménye. Minden okuk megvan a különböző vélemény kialakítására, hiszen sok embert nyomaszt a hála, másokat pedig felemel. Már az ókorban is vitát váltott ki a hála meghatározása. Gyakran, akivel jót tettél, és ahogy a mondás tartja, jó tett helyébe jót várj, olyan nyomasztóan élte át a szerinte rákényszerített hálát, hogy szinte ellenségeddé vált.

Ezért mondták, hogy aki nem volt közeli jó barátod, az valószínűleg esküdt ellenséged sem lesz. Vagy ki tudja? Én elsősorban annak a meghatározásnak vagyok a híve, hogy a tudatos hálaérzet képessége az egyik fontos szempont, ami az embert végérvényesen megkülönbözteti az állattól. 

Kutyahűség

Tudom, tudom! Sőt, hallom a közbevetéseket, miszerint igenis az állatok is képesek a hálára, gondoljunk csak arra, amikor például egy kutya gazdája sírjától nem mozdul, sőt utána is hal. Ezt sokan hálának nevezik, én azt mondom, ez ösztön, és a hűség képessége. De sem a kutya, sem a többi „hálás” állat ezt nem tudatosan teszi, nem tudja, hogy amit tesz, az a hála. Nem tudja, hogy a hála szép vagy rossz dolog, az ösztöne és tapasztalata hajtja és helyette dönt. Nem így velünk, emberekkel. Mi bizony legtöbbször tudjuk, hogy kinek tartozunk hálával, mert életünk valamelyik szakaszában, mondjuk, nehéz pillantok idején, segítő kezet nyújtott neked. És itt kezdődnek a gondok. Nyugodtan elemezhetjük azt a kérdést is, hogy milyen elvárással adták a segítséget. Ha eleve szívességet vagy hálát akartak kérni és kapni, akkor a hála sem egy szívbéli válasz lehetett volna, csupán fizetség. Pedig magam is gyakran tapasztaltam, hogy sokszor épp nem attól kaptam kedvességet, szeretetet, támogatást akinek, vagy akiknek én adtam ugyanezt, hanem valaki egészen mástól.


Tanuld meg!

A hála kérdése egy nagy anakronizmus. Ugyanis fentebb épp azt bizonygattam, hogy az állat nem tudatosan, hanem ösztönből hálás és csak az ember képes a tudatos hálára. Most meg azt próbálom elképzelni, hogyan alakul ki a hála képessége. Valószínűleg ugyanolyan tudatossággal, amilyen a kutyáknál található. Amikor az újszülöttet ráteszik édesanyja mellére és az szopni kezd, akkor az elvágott köldökzsinór helyett új kapcsolat épül ki újszülött és az anya között. Szerintem itt kezdődik a hálával összefüggésben lévő tanulási időszak, az ösztönből lassan-lassan kialakul a tudat és ez fejlődik felnőttkorig. Ha olyan családban nő fel a gyermek, ahol tudják, természetesen önzetlenül, hogy ki-kinek tartozik, akkor valószínűleg a felnőtt ember is ebből a szakaszból merít. Sok családban még a „köszönöm” szó is ismeretlen. Pedig már ebben a szóban is, ha szívből mondjuk, benne rejlik a hála csírája. Ezt nem szégyellni kell, hanem büszkének lenni rá.


Adj és kaphatsz!

Életem során nagyon szerencsés voltam, sokan tettek velem jót. És hogy el ne felejtsem, lényegesen többen rosszat. Most, amikor kenyerem javát már megettem, bár mérleget nem készítek, de mint a hála oldalán álló, azt mondom, a tartozik-követel könyvelési oldalon a követel részt üresen hagyom és csak a tartozik részt őrzöm. És sorolhatnánk, hogy ki mindenkinek tartozunk. Kezdhetnénk azzal, hogy édesanyánknak, édesapánknak magának az életért, a felnevelésért, az útra bocsátásért. Aztán a barátoknak a barátságért, az első szerelmeknek a szerelem megtanulásáért, de talán leginkább a házastársunknak, akivel az életünket leéltük vagy leéljük, a szerelemből kialakult szeretetért, az aggódósáért, a gondoskodásért, azért a tudatért, hogy nem vagyunk egyedül. Nem szándékosan, de véletlenül kihagytam a felsőbb hatalmakat. Igen, nincs jogunk elvenni azt a lehetőséget, még elméletileg sem, hogy milliók és milliók mindezek mellett még a hitükből fakadó istennek is hálásak lehetnek. Hálásak, mert amikor a Földön már nem találtak hálára méltó szereplőt, akkor meglelték a hitbéli hálára méltó szentségeket. Tudom, mint ahogyan ezt az írást is azzal kezdtem, néha fárasztó a hála, sokan nem szeretik, ha kikényszerítik. Nem is szabad! A kikényszerített hála nem több, mint Júdás-pénz. A hálának szívből kell érkezni és mindig velünk legyen ez a tudat, különben színtelen, szagtalan, ízetlen lesz az életünk, de halálunk után még könnyet sem fognak értünk ejteni. Kérdezhetik, nem mindegy már akkor? Persze, hogy nem mindegy, mert amíg élünk nem a halálra készülünk, hanem egy szebb jelent és jövőt építünk, és aki nem tanul meg adni, az bizony kapni sem fog. És aki nem tanul meg hálával válaszolni a jótettért, az koldusszegény marad.



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ