RSS Feed

Halálos híradók

Regös István - 2017. 05. 30. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Halálos híradók

A hat órakor kezdődő híradók (szinte mindegyik), úgy tévelyegnek a szakmai hibák között, mint szamár a ködben. Mert miről is kellene szólnia egy híradónak? Elsősorban arról, hogy mi történik szűken vett hazánkban, milyen történések vannak a nagyvilágban? Itt is olyan sorrendet igényel a szerkesztés, hogy elsőbbséget élvezzen, ami velünk is kapcsolatos. Ezek a hírek nemcsak vérzivataros borzalmakat közvetíthetnek, ahogy most is történnek, hanem színes, gazdasági, kulturális eseményről is szólhatnak.

Ne adj’ Isten, még az sem lenne ördögtől való, ha úgy mellékesen valamilyen eredményről is beszámolnának, ami az ország érdekeit szolgálja, mert mostanában ezek a szempontok eltűntek a napirendről. Igen, érdekelné a nézőket, mi történik Budapesten kívül, például milyen színházi bemutatókat láthat a vidéki közönség. Semmit sem tudunk az ország számos múzeumáról, a híradókból majd’ száz százalékban eltűntek a sporthírek, legfeljebb néhány világversenyről számolnak be. Ezért aztán butaságban, információszegénységben tartják a magyar nézőket. Vagy ez lenne a cél?


Sötét foltok a híradó egén

Ehelyett két megbocsáthatatlan sötét pontja van a magyar televízió híradók adásainak. Az egyik, hogy ismeret híján a politikát, a társadalmi kérdéseket hanyag eleganciával összetévesztik az undok, durva és kizárólag egyes érdekeket szolgáló pártpolitikával. És itt megnyilvánul a ma már szinte tragikomikus, papagáj-kommandóvá vált stílus, a kormánymédia mantrázza az előre megírt győzelmi jelentéseket, mindennek a tökéletességét hirdeti, és hogy sikítsunk a röhögéstől, minden politikus szinte ugyanazt mondja, amit a szájába adnak. Persze ez legyen jobb vagy bal, egyre megy! A második szörnyűség pedig, hogy a híradók több mint a fele kizárólag, úgynevezett kék fény híreket szolgáltat. Tényleg hülyének nézik az ország lakosságát, a saját nézőiket? Azt hiszik, az emberek ilyen alacsony színvonalúak? Olyan eseményeknek adnak teret olykor percekig, amelyek még a falusi, helyi újságba, rádióba, tévébe sem kerülne be. Mert mit tudunk meg ezekből a hírekből? Sorra látjuk a közúti baleseteket, megtudjuk, hogy x falu határában valaki részegen biciklizett és beesett az árokba, napokig zokogunk, hogy Zokni, a gólya áramütés következtében elpusztult.


Kések a stúdióban

Aztán kezdődnek a világ hírei, csak a robbantások, csak a földrengések, a cunamik a főszereplők a hírfolyamban. Nyomort, szenvedést és borzalmakat látunk, mintha a nagyvilágban ezeken kívül semmi szép nem történne. Ezzel persze nem akarom mondani, hogy ne törődjünk mások bajával, de több odafigyelésre lenne szükség, hogy más eseményekre is bukkanjunk. Majd újra itthon, Kiss megkéselte Nagyot, valaki az újszülöttjét belepottyantotta a pottyantóba, Zéék háza leégett. És máris helyben vagyunk! A beteg gyerektől, a tönkrement háztulajdonosig megkezdődik a koldulás, és mert az állam nem foglalkozik velük, úgy tűnik, hogy egy nagy, agyonkolduló ország vagyunk. A száznyolcvan kilós embert a biztosítása alapján nem operálják meg, ehelyett látjuk, hogy szuszogva, zokogva hogyan teszi tisztába nyolcvan éves anyósát. Majd az egyik kereskedelmi tévéstúdióba beszállítják, ahol élőben hallgatja meg, hogy a riport hatására egy magánklinika jóságos orvosa felajánlja az ingyenműtétet. Nem érdemes utánaszámolni, de legalább száz-százhúsz bűnügyi, közlekedési baleseti katasztrófáról beszámoló hír lát napvilágot a különböző híradókban. Csak megjegyzem, ráadásul zömével ugyanazok, mintha egy kéz szerkesztené az összes magyar tévéhíradót.


Az egész híradó előtt érdemes bejelenteni a műsorvezetőnek: „Figyelem, megrázó történetek következnek!”

És ha mindezektől még nem vagyunk eléggé rosszul, akkor rádöbbenünk, hogy elfelejtettük időben elzárni a tévét, ezért még vacsoraidőben, a híradó után elérjük a hirdetések végét. Látjuk, hogy a szegény nőnek, hogyan puffad a hasa, mert viharok vannak a beleiben, de szedi a gyógyszert és leereszt. Azt már leírni sem merem, amikor búskomor arccal panaszkodik, idézem: „Gondot okoz a vaginám szárazsága!” Majd egy dobozt mutogat, szélesre húzott, mosolygó szájjal és elújságolja: „De most már semmi baj, csak kenni kell!” Mi ez, ha nem halálos híradó?


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ