RSS Feed

Lennon Cambridge-ben

Dalia László - 2017. 04. 18. 8:00:30 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Lennon Cambridge-ben

Néha előfordul hogy többet tudunk meg egy interjúból, mint három könyvből és csak ámulunk, mily sok mozaik hiányzik, hogy összeálljon egy rendes kép, amely legalább vonalakban hasonlít a valósághoz. Tony Palmerrel, a 75 éves filmrendezővel készült egy remek index-interjú a Titanic fesztiválon, ahová a rendező Leonard Cohen (Bird on a Wire) filmjével jött el, amely a kanadai énekes 1972-es európai turnéján készült.

Amikor a Beatles Cambridge-ben játszott, Palmer még tudósító volt, s Lennon kereste meg a sajtótájékoztató után, mert érdekelte az egyetem, s megkérdezte, hogy körbevezetné-e, mert úgy érezte, kimaradt valamiből, amiért nem járt egyetemre. Palmernek adott egy számot, hogy bármikor felhívhatja, s három évvel később is fogadta a hívását, pedig akkor már nagyon nem ért rá és adott egy listát zenészekről, akik szerinte megérdemelték volna, hogy komolyabban foglalkozzon velük a BBC. Az ő ötlete volt, hogy Palmer forgasson Jimi Hendrixről, a Who-ról, Frank Zappáról, a Creamről, az Animalsről, a Moody Bluesról és a Pink Floydról. S ugyanez megtörtént évekkel később Amerikában, ahol Lennon javaslatára Bing Crosby, Frank Sinatra, Cab Calloway kerültek a kamerája elé. Muddy Waterst például teljesen elfelejtették, Palmer véletlenül akadt rá Chicagóban, ahol egy klubban játszott, és a rendező stábja népesebb volt, mint a közönség. Talán éppen a film segítette hozzá Muddyt, hogy újra felkapják, aki persze meglehetősen mérges volt a Stonesre, akik "ellopták a zenéjét" még a nevüket is tőle kölcsönözték.

Lennonról, a Beatles szólógitárosáról, a szövegíróról (Imagine), a forradalmárról (Power to the People) sokat tudunk, a gondolkodóról, a krónikásról jóval kevesebbet. Manapság csak egy-egy poénját szokták volt emlegetni (Népszerűbbek vagyunk a Jézus Krisztusnál) és ritkán idézik fel, hogy a Beatles, amelynek tagjai egy hamburgi lebujban tanultak meg igazán muzsikálni, műfajt teremtettek zenében és prózában is, s néhány év alatt akkora utat tettek meg, amelyhez másoknak három élet is kevés lenne. A rockzene egyik legjobb albumát, a Borsőrmestert is elkészítették 1966-ban, amely után már nem akartak koncertezni, mert azt már élőben nehezen lehetett volna eljátszani. 

Ma már nem kell Leonard Bernsteinre vagy a klasszikus zene más felkent apostalaira hivatkozni, hogy a Beatles dalokat is besorolják a klasszkusok közé. A rockzene lefoglalt néhány helyet a panoptikumban, Bob Dylan, Pink Floyd, Led Zeppelin vagy éppen Leonard Cohen nevében. Igaz, legelőbb a Beatles dalokat dicsérték akképpen, hogy mintha Schubert dalokat hallanánk. Ez a Yellow Submarine borítóján is megjelent kritika véletlenül épp Tony Palmertől származik, aki majdnem véletlenül esett be egy Beatles sajtótájékoztatóra Cambridge-ben, 1963 októberében.



Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ