RSS Feed

Lelketlen világ

Regös István - 2017. 03. 29. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Lelketlen világ

Meggyőződésem, hogy nem létezik például közlekedési morál. Csak morál van, vagyis erkölcs, egymáshoz való jó vagy rossz viszony. Ha általánossá válik a harag, az elégedetlenség szülte folyamatos idegesség, akkor miként az országúton vagy bármely városi közúton egymást fenyegetik az autósok, következésképpen így bánnak egymással az emberek, így packáznak velünk a hivatalok. Mert nincs közúti, hivatali vagy éppen családi morál, de kellene, hogy legyen, úgy általánosságban véve morál.

Ha egy családban a szülők nem tanítják meg még köszönni sem gyerekeiket, mit várhatunk ezektől a gyerekektől, ha felnőnek? A szomszéd bőgeti a rádióját vagy a tévéjét, az utcán rád rohan a póráz nélkül sétáltatott kutya, éjszakánként néhány veszett eb szétugatja a pihenésedet és te lényegében nem tehetsz semmit. És itt jön a legszörnyűbb része a történetnek, megpróbálsz megtanulni ilyen körülmények között élni. Mint aki örökké viharos tengerben úszik.

Ne csak hallgass!

Egy-egy undok ügy végighaknizza a médiumokat, morgunk, sápítozunk, aztán marad a feketeség, a rémült csend. A minap egy tanárnő története kavarta fel az állóvizet. Elmesélte, és akinek van autója, az rögtön meg is értette, hogy mi történt vele parkolás közben. Leállt, és elszaladt a legközelebbi parkolóórához. Előtte ketten álltak, akik pénzt váltottak, mert a papírpénzt visszadobta az automata. Mire rákerült a sor, körülbelül egy perccel azután ért vissza a kocsijához, hogy kitegye a parkolási jegyet, amikor már a gyors, lesben álló parkolóőr kirakta a büntetéscsomagot a szélvédőjére. Hiába magyarázta, hiába mutatta, hogy időben váltotta meg a jegyét, a késés abból származott, hogy visszaérjen a kocsijáig, de előtte még ki kellett várnia a pénzváltós fizetőket. A parkolóőr szóra sem méltatta, legyintett egyet, magában talán még röhögött is. De ez a tanárnő nem adta fel, tanítványait az igazságra tanította eddig is és a saját igazságát is meg akarta találni.


Hatalmaskodók

És most jött a második felvonás. A bíróságon, a per folyamán első fok, hajrá! Győzött a tanárnő! De a parkolótársaságnak szüksége volt a tanárnő pénzére, fellebbezett, és mit tesz isten, nyert! A tanárnő most már több mint ötvenezer forintért parkolhatott volna egy perc késésért. A fellebbezésnek helye nincs. Az indoklásban volt a legrettenetesebb mondat, miszerint egy másodperc késés is elég ahhoz, hogy a parkolótársaság érvényesítse jogát a büntetésre. Hoppá! Itt tartunk! Eddig egyedül Tarlós István, Budapest főpolgármestere mert ellentmondani ennek az alattvalói magatartásnak. Azt mondta, mint állampolgár megelégelte, hogy például a közterület-felügyelők egy meleg szobából lessék a monitort és az egy sutyiban elhelyezett új közlekedési táblát eltévesztő autóst büntetik, büntetik, büntetik. Azt tanácsolta, ne fizessék be ezt a büntetést, küzdjenek az igazságukért, ő támogatja az igazukat keresőket. Ilyen még nem volt! Ez valóban egy igazi városatyai cselekedet, mert a főpolgármester látja, hogy sok hivatal visszaél a hatalmával. 


Ébresztő!

Mi kellene hát? Egy kis normalitás. Egy kis erkölcsös gondolkodás. Egy-két hivatal vezetőjének fenékbe rúgása. Ne higgyék, hogy mindent megtehetnek! Ezért az egy percért nemcsak az ötvenezer forint a sok, de a lelkiismeret eladása is. Milyen könnyedén tölt ki egy parkolóőr ötvenezres vagy akárhányezres csekket! Mert, aki nem fogadja el a helyszínen, úgy dagad a büntetés mértéke, mint a kelt tészta. Pedig tisztelt bíróság, tisztelt közterület-felügyelőség, tisztelt parkolóőrség, tisztelt mindenki, akitől félni kell, mert félreérti a szerepét! Gondolkozzon már el egy kicsit, és olykor-olykor üljön át a másik oldalra! Mert holnap ő zokog, hogy rosszul bántak vele a kórházban, hanyagul szolgálták ki a postán, az orra előtt csukta be a buszvezető az ajtót, van még tovább, mondjam még? Mert ha nem próbálunk emberi módon élni, egymást tisztelni és öntudatra ébredni, mert nem vagyunk egy királyság alattvalói, akkor minden így marad. És ez bizony megkeseríti az életünket, lassan-lassan már a felkelő napot sem fogjuk élvezni. Ébresztő!


Képek: MTI, Népszava

Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ