RSS Feed

Fanyalgók

Regös István - 2017. 03. 22. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Fanyalgók

Nem szeretem őket. Nem csak hogy nem tudnak senkinek örömet adni, de ők maguk sem tudnak semminek örülni. Az öröm az értelmezésükben valamilyen elítélendő csökevény, úgy érzik, hogy ami netalán jó, az nem kíván erőfeszítést és ezért ezt a készségüket, ha egyáltalán velük született valamennyi, tudatosan visszaszorítják. Ilyeneket mindannyian ismerünk. Ők azok, akiket nem érdemes meghívni egy jó vasárnapi ebédre, mert vagy a levest tartják sósnak vagy a rántott húst száraznak.

Van egy ismert ember, aki egyszer azt mesélte, hogy nem megy többet xy-hoz vendégségbe, mert vacsorára pattogatott kukoricát kínáltak. Volt szerencsém megtudni a menüt, a pattogatott kukoricával szemben terülj-terülj asztalkám várta a vendégeket. De ha az ilyen ember tudna örülni, akkor a fanyalgás helyett kénytelen lenne dicsérni és úgy tűnik az fárasztó lenne.

Lelki vámpírok

Amikor a Magyar Televízióban dolgoztam, valamikor a tatárjárás idején, volt egy nagymenő képernyős, aki elől menekültünk. Ha például reggel frissen, üdén ébredve felvettük a legelegánsabb ruhánkat, legjobb nyakkendőnket és magabiztosan beléptünk a székház kapuján, és a nagymenő éppen jött velünk szemben, megtorpantunk, de már késő volt, megállított minket. Úgy mustrált végig, mintha rabszolgapiacon lettünk volna. Aztán szánakozva megszólalt: „Milyen sápadt vagy, csak nem lettél beteg?” És még azt is hozzátette: „Nem tudod, hogy ehhez az inghez nem passzol a nyakkendő?” Szóval, adott a jó hangulatunkhoz. Az ilyeneknek nem tetszik a Nobel-díjas regény, az Oscar-díjas film, a Kossuth-díjas alakítás. Egyszerűen mindentől undorodnak, nincs olyan, amiben ne találnának rosszat, ezek az emberek tönkreteszik hétköznapjainkat. Azokhoz a hétköznapjainkhoz, amelyek éppen elég negatívumot produkálnak, nem kell még gyártani is hozzá. Ezek az emberek azok, akiknek mindig félig üres a poharuk és utálják azokat, akik ezt úgy látják, hogy mindig félig tele van a poharuk. A kosárból mindig a legcsúnyább almát választják ki és így mindig csak csúnyát esznek, de irigylik azokat, akiket a kosár legszebb almáját szedik, és a maradékból is a legszebbet, így ők pedig mindig szép almát esznek.


Az öröm erőforrás

Mindez azért jutott eszembe, mert a politikában oly ritka, hogy legalább egy kicsit örülhetünk. Mert nekem teljesen mindegy, hogy milyen politikai színezetű rendszer avat új hidat, netán kórházat, iskolát. Én csak örülni tudok, ha az ország gyarapodik. A napokban hosszú várakozás után megjelentek a felújított, hófehér, elegáns metrókocsik. Akik a lepusztult vagonok után beleültek, örömmel tették, mert úgy érezték, szebbhez jutottak, mint korábban. Ezek a metrókocsik nemcsak újabbak, szebbek és kényelmesebbek, hanem minden biztonsági rendszerrel felszerelten közlekednek. Megnéztem a híradóban, ahogy Tarlós István főpolgármester átadja az első szerelvényt, és ahogy elsőnek beszáll, igenis megpróbálja elhinni, hogy legalább van oka egy kis örömre. És akkor hallgatom, valamelyik ellenzéki párt képviselőjét, tök mindegy, melyik, annyira egyformák, aki azt mondja, attól hogy szép, új modern kocsi, még füstölhet! Persze, még meg is állhat és el is indulhat, ahogy egy metrókocsi szokott! De bosszantott, hogy valaki megint beledurrantott a nullás lisztbe. Rontja a levegőt és száll a por. Pedig nem szégyen, olykor-olykor a két tábornak közösen örülni, ha a sok gond közül legalább egy lassan-lassan megoldódni látszik.


A fanyalgás terjed, mint a járvány

A fanyalgók nemcsak a saját életüket keserítik meg, hanem a környezetükét is. Tüntetőleg nem tapsolnak a színházban az előadás végén. A nemzeti ünnepekből számukra csak a kritika marad meg, pedig az ünnep megemlékezés és a tagadás nagyon is összefér. Akiknek mindegy, hogy megosztó októberi ünnepeket szidalmaz vagy augusztus 20-i államalapítási ünnepet tagad meg. Ezeknek az embereknek a gyógyszer is kevés. Gyakran gondolom, hogy ellenük csak úgy lehet védekezni, hangsúlyozom, mindegy, milyen rendszerben, ha bátran és vidáman tüntetően éljük az életünket. Hisz annyi, de annyi szép dolog történik körülöttünk! Felnőnek gyerekeink, megszületnek unokáink, gondoskodunk róluk és ők gondoskodnak rólunk. De ha jól megharagszunk ezekre a fanyalgókra, akik édes perceinket keserítik, ne vegyük észre őket, hadd főjenek a saját levükben, és csak fanyalogjanak egymásra. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ